Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Hatodik könyv

314 — galmat, szentséget, türelmet és józanságot, szóval a szerze­tesekben föllelhető minden jó tulajdonokat , mint maguk a szerzetesek. Mert a ki több hiánynyal bir, míg a magány­ban van elfödheti azokat, és senkivel sem társalogván, meg­akadályozhatja, hogy tettekben ne nyilatkozzanak: de ha a közélet terére lép ki, csak azt nyeri, hogy nevetség tár­gyává és nagyobb veszélynek teszi ki magát; mi velem is megtörténik, ha az isteni gondviselés e vészes felhőt fe­jem fölött csakhamar szét nem oszlatja. Mert sokáig nem maradhat titokban, mily lelkületű az, ki nyilvános hiva­talt visel, hanem azonnal napfényre jő. Valamint az érceket a tűz, úgy az emberek lelkületét a papi kísérlet különböz­teti meg; s ha valaki haragos, gyáva, dics vágyó, fönhé- jázó vagy más bajban sínlődik, leleplezi azt, és hiányait föltárja de nem csak fólfodözi, hanem még súlyosbítja és veszélyesbekké teszi. Ugyanis a testi sebeket a súrlódás gyógyíthatlanabbakká, hasonlóképen a lelki sebeket is a dörzsölés és fölizgatás sajgóbbakká teszi, mi a sebzetteket sulyosb bűnökbe sodorja. Mert a vigyázatlan dicsvágy-, fónhéjázás-, hírvágy-, kéjelgés-, röstség- és gyávaságra, s lassankint más ezekből eredő vétkekre ragadtatik. Mint­hogy a világban vajmi sok van, mi a lélek buzgalmát csök­kentheti, sőt Istenhezi közeledésünket meggátolja, milyen főleg a nőkkeli társalgás. Az összes nyáj gondját magára válaít főpapnak nem szabad kizárólag csak a férfiakról gon­doskodnia, elhanyagolva az asszonyokat; e tárgyban óva­tosság szükséges, minthogy mindenki hajlandó a bűnre : ha­nem megkivántatik, hogy a ki püspöki méltóságra lön emel­ve, azok sértetlenségét is, ha nem nagyobb, legalább ha­sonló szorgossággal védje; és betegségükben látogatni,szo­morúságukban vigasztalni, ha röstek fenyíteni, ha mun­kálkodnak segítni kell őket. Ezek közben pedig, a gonosz lélek, számos védetlen rést talál belopózhatni, hacsak a püs­pök gondosan nem őrködik önvédelmén, magát gondos őr­ködés által nem védi. Ugyanis nemcsak a szemérmetlen, hanem a szemérmes nő pillantása is sebzi a lelket, a hi- zelgések elpuhítnak, és a tisztelgések rabságba ejtenek , s így a minden jónak kutforrása a lángoló szeretet, az avval visszaélőre nézve minden rosznak kutforrásává lesz. Sok-

Next

/
Thumbnails
Contents