Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Hatodik könyv

312 —

hogy távol van minden, mi kedélyét ingerelhetné, fölizgathatná. «

VII.

A püspök élete egészen különbözik a szerzetesétől.

De ha valaki a világi zavarokba keveredvén, ön és mások hibáit kénytelen tűrni, és mind a mellett rendületlen és szilárd marad, s lelkét a vihar közepeit is úgy kormányozza, mint háborítlan csönd idején, az mindenki dicséretére és bámulatára méltó, minthogy lelki erejének csalhatlan tanúságát adá. Ne csudálkozzál tehát, ha a közügyeket és többek társaságát kerülvén, nem igen rágal- maztatom, hiszen ha alvás közben nem vétkezném, vagy anélkül, hogy küzdenék, el nem esném, vagy nem harcolva meg nem sebesítetném, bámulatra méltó nem lennék. Mert kérdem, ki nyilváníthatná gonoszságomat? váljon a háztető, vagy a falak? De ezek hangot sem adhatnak. Vagy tán édes anyám, ki minden körülményeimet ismeri ? De azzal sem állok közlekedésben, és soha sem történt közöttünk viszály; mi ha történt volna is, egy anya sem oly szeretet és hajlam nélküli magzatja iránt, hogy azt, kit méhében hordozott, szült és fölnevelt, minden alapos ok nélkül vádolja és mindenki előtt rágalmazza. Mert ha ki bensőmet szorgalmasan megvizsgálja sok ro- szat találand abban; mi előtted sem titok, ki leginkább szoktál mindenki előtt dicsérni. Hogy pedig nem szerénységből beszélek így,emlékezzél csak vissza, midőn e tárgyról szóltunk, hányszor mondottam, hogy ha választhatnék, hol akarnék inkább tündökölni püspöki hivatalban-e vagy szerzetben, — ezerszer szívesebben választanám az előbbit : és sohasem szűntem meg előtted dicsérni azokat, kike méltóság viselésére képesek, és méltók. És hogy nem is kerültem volna azt, mit annyira becsülék,ha pontos kezelésére képesnek éreztem volna magam, senki sem tagadhatja. Azooban mit tegyek ? misem fér össze kevésbé a püspöki méltósággal a röstség s gondatlanságnál, melyet mások valami bámulatos ügyességnek tartanak : én pedig azt gyávaságom leplének tekintem, melylyel hibáimat eltakarom, és fölfedez-