Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Negyedik könyv
284 zat úgy építené, hogy csakhamar összeomlana, elég volna-e mentségére, hogy kényszerítve s nem önszántából vállalta elemunkát? Semmi esetre sem ; mert kötelessége leen- dett, még mások hívására is el nem fogadni. Ha máraz, ki fát és köveket tett használhatlanná, a megérdemelt büntetést ki nem kerülheté, mikép gondolhatni, hogy az, ki lelkeket sodort az örök kárhozatba, és tunyán építette Isten egyházát, nem fogja büntetését elvenni azon okból, minthogy kényszerítve volt? Hogy ne volna ez képtelenség? Nem is említve, miszerint a vonakodót kényszeríteni lehetetlen. De tegyük föl, hogy erőszak és sokfele fondorlatok által lón hivatalra emelve, váljon megszabadul-e ezért a büntetéstől? Ne ámítsuk el magunkat annyira, kérlek: ne színleljük magunkat, mintha nem tudnók azt, mit a gyeimekek is tudnak. Nem is lesz hasznunkra e színlelt tudatlanság, midőn számadásra kerül a dolog; vagy nem vágyódtál-e magad e méltóságra, noha ismerted gyarlóságodat? Valóban így. Ha tehát tudtad ezt, mások hívásának is ellen kellet volna áílnod. Vagy pedig mikor senki sem hivott, gyarló és képtelen; midőn pedig találkoztak, kik téged e méltósággal megkínáltak, azonnal erős valál ? Ez nevetséges tréfa s a legsúlyosabb büntetésre méltó. Azért int is az Isten hogy ki tornyot akar építeni, ne vesse előbb alapját, míg meg nem számlálta a költségeket, nehogy az előtte elmenőknek tömérdek gúnyszavakra szolgáltasson anyagot és alkalmat. Már pedig ez csak csúfolásnak tétetik ki, holott amott az örökké tarló tűz, azon féreg, mely meg nem hal, fogcsikorgatás, külsötétség s a színlelők sorába való iktatás várhatók büntetésül. De mind erről vá- doskodóink mit sem akarnak tudni, hisz máskép megszű- nék becsmérelni azt, ki hiában elveszni nem akar. Nincs itt most a gabona, árpa, ökrök és judokról, vagy más efféléről szó, hanem magáról Jézus testéről. Mert az egyház sz. Pál szavai szerint Krisztus teste: illő tehát hogy az, kire e test bízatott, annak legjobb állapotáról s legnagyobb díszéről kellően gondoskodjék, és egyszersmind vigyázzon, hogy szeny, ránc, vagy más efféle mocsok képét s csinosságát be ne piszkolja; mindent elkövessen, hogy az halhatatlan, dicsőült fejéhez méltóvá váljék. — Ugyanis, ha azoknak, kik
