Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
11 terjeszté elé. A császár megparancsolá, hogy a helybeli püspök a zsinagógát újólag fölépítse, a szerzetesek pedig fenyítessenek meg. Azonban midőn e parancs értelme- Ambrus főpap füleibe is eljutott volna, levelet küldött a császárhoz, miután maga személyesen el nem mehetett, melyben fölszólítja őt, hogy vonja vissza határzatát, és hallgassa meg őt; mert ha meghallgatásra nem méltatja, Isten sem fogja meghallgatásra méltatni azt, ki a császárért könyörög , vagy ennek nevében imákat, fogadásokat intéz őhozzá; és hogytovábbá kész ez ügyért éltét is föláldozni, nehogy hallgatása által a császárt bűnbe keverje , ki az egyház ellen ily igazságtalan parancsot hozott. 23. Azután pedig midőn Milánóba visszatért, az egyházban a császár jelenlétében ugyan e tárgyról tartott beszédet a néphez. Mely szónoklatában az Ur személyét öltvén föl, így beszéle a császárhoz : „Én téged nemtelent császárrá tettelek, ellenséged seregét kezeidbe adám, az ellened harcoló seregnek szánt éleményt neked adományozám, ellenségedet hatalmad alá hajt ám, családodat az ország trónjára emelém, és kieszközlém, hogy fáradtság nélkül diadalt arass: és te elleneimnek győzelmet engedsz fölöttem?“ A császár e szavakkal fogadá a szószékről lelépő főpapot : „Ellenünk beszéltél ma püspök.“ 0 azonban feleié, miszerint nem ellene, hanem mellette beszélt. Ekkor a császár : „Igazad van — úgymond — szigorú va- lék, midőn parancsolám a püspöknek a zsinagóga helyreállítását, sa szerzetesek me g- fenyítését.“ így beszéltek a kormányférfiak is, kik jelen valának. Ezekhez így szóla a püspök: „Nekem most a császárral van dolgom; veletek pedig másként fogok bánni.“ És így kieszközlé, hogy a császár a rendelvényeket visszavoná, s oltárhoz sem járnia addig, míg a császár meg nem erősíté, hogy a püspök ez ügyben az ő tekintélyével léphet föl. Mire a püspök : „T e- hát nevedben cselekszem.“ S viszont a császár: „Igen, nevemben.“ Ez Ígéret ismétlése után nyugodtan méné a püspök Istennek áldozni. Ezek pedig azon
