Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
5 teltetvén, mondják, hogy minden egyházi kötelmet betöltött, és nyolcad napon mindenkinek nagy javára s örömére püspökké szenteltetett. Fölszenteltetése után nehány évvel Rómába azaz szülőföldére utazott, és anyja elhalván, ott találó saját házukban, mint elhagyá, nővérével együtt azon szent nőt is, kit előbb említénk, s kinek kezét oda nyújtani szokta. Midőn tehát ez jobbját megcsókolá, mosolyogva mondá:,,Ime a mint mondtam, pap kezét csókolod.“ 10. Ez időtájban, midőn a Tiberisen túl egy előkelő nő által meghíva, ennek házában sz. mise áldozatot mutata be, bizonyos fürdősnő, ki inaszakadtan fekvék ágyában, értesülvén arról, hogy az Úr áldozára ott tartózkodik, zsölleszékében viteté magát az illető házhoz, és míg a püspök kezeit rátéve imádkozék, ennek ruháját megil- leté, s megcsókolván azt, azonnal visszanyeré egészségét, s járni kezdett, hogy beteljesedjék az Úrnak az apostolokhoz intézett mondata: „Nagyobbakat is fogtok cselekedni, hívén az én nevemben“4). Mely csudás gyógyítás a mily bámulandó, ép oly kevéssé vala elrejtve; mert én ezt a fővárosbani létem alatt ugyanazon tartomány szent férfiaitól több év után tudtam meg. 11. Midőn pedig Anemiust püspökké szentelendő Szerembe utazott, Jusztina az akkori királynő, s az összetorlódott sokaság őt az egyházból ki akará űzni, hogy nem általa, hanem az eretnekek által árián püspök avattassák föl azon egyházban, és helyeztessék a főpapi székbe ; de ő mit sem gondolt e nő fondorkodásaival ; midőn pedig egy szemtelenebb az árián hajadonok közöl föllépvén a püspöki székre, Ambrust ruhájánál fogva akará a nők közé rántani, hogy ezektől bántalmakkal illetve, az egyházból kiűzessék:a püspök, a mint gyakran el is beszélé, így szólalt föl:„Nohaén a papi méltóság ily ma- gas fokára érdemetlen vagyok, még sincs magadnak vagy hitvallásodnak joga, bármely áldozáron is erőszakoskodni; mért is félned kell Isten ítéletét nehogy még val ami 4) Ján. 14, 12.
