Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv

— 184 gük idején, kik bennünket mindig tápláltak ? Mily nagyok, mik azok által még ez időben is részünkre kiszolgáltatnak ! mert : „Nemcsak kenyérből él az ember“ 1). Bennük családunk s nem ritkán szüléink is képviselve vannak. Adjuk vissza a kölcsönt.

47. De tánattól tartunk, nehogy még inkább növeljük nyomorunkat? Mindenekelőtt a könyörületességsoha sem szorul meg, sőt maga magának hasznára szolgál. Továbbá a gabonábani segély t, melyben az elhagyatott szegények részesítendők összeadott pénzzel válthatjuk meg, s így kész pénzzel pótolhatjuk ki. De kérdem ezek hiányában nem leend kit segítenünk? Avagy kisebb jótétemény-e másokat táplálni, mint barátokat szerezni ? hol kell javítni hanemha ott, hol erre szükség van? Végre az aljas és mindennapias- nak szaporíthatod ugyan számát, de nem benső becsét.

48. Kell-e több? Hisz az arany összehalmozása nem egyéb, mint a gabona összegyűjtése. így tehát a várost nem szegényítette meg s azon felül az idegeneknek élelmet adott. Mily kedvessé tette ez a sz. aggastyánt Isten előtt, és mennyi dicsőséget szerzett neki az embereknél ! Ez azon igazán derék férfiú ki a császár előtt az egész tartomány lakosaira mutatván bátran elmondhatá: mindezeket neked tartám föl, ezek tanácsod jótékonyságából élnek, ezeket a te udvarod ragadta ki a halál kezeiből.

49. Mennyivel hasznosb e tett, mint az, mely minap Rómában, e világhírű városban történt, midőn azok, kik benne megöregedének, kiüzettek, s az őket kikisérő fiaik, mint polgárok előtt könyekkel a számkivetés elengedéséért rimánkodának, minek következtében fólbomlának a társas viszonyok, szétszakgattatának a rokonság szülte kedves kötelékek. S bizonyosan az év termékenysége kedvezett oly annyira, hogy csak maga a város szorult a behozandó gabnára; lehetett volna segítni, ha olaszokhoz fordulnak gabnáért, kiknek fiai kikergettetének. Nincs ennél ocsmá- nyabb, kirekeszteni, mint hozzájok nem tartozót, s követelőleg behajtatni mint magáét. Miért adsz ki azon ki sajátjából táplálkozik ? Mért űzöd el azt, ki ellát tápszerrel?

D Móz. V. 8, 3.