Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
173 — a fúlt hallási, az elmét gondolkozási, az orrt szaglási s a szájt izlési tehetségétől megfosztani, s a szemben egyesíteni, nemde a természet egész rendjét fölforgatod? Azért bölcsen mondja az apostol : „H a az egész test szem volna, hol maradna a hallás?és ha egészen hallás volna, hol maradna a szaglás“1)? Mindnyájan tehát egy test vagyunk, de különböző tagok, melyek a testnek mind szükségesek, mert nem mondhatja az egyik tag a másiknak, nincs szükségem reád. Sőt az alsóbb rendüeknek látszok sokkal inkább szükségesek, és többnyire nagyobb felügyeletet igényelnek. És ha sérvet szenved az egyik, érzi azt valamennyi. 19. Kitetszik innét, mily nemtelen tett elvonni valamit attól, kin könyörülnünk kellene, megcsalni s ártani annak, kinek szolgálati készséggel tartozunk ? ! Bizonyára a természet törvénye ez, mely minket embertársunk iránti jóakaratra kötelez, hogy egyik a másiknak , mint ugyanazon test tagjai, szolgáljunk. Mástól tehát valamit elvonni már azért is tilos, mivel a természet törvényével ellenkezik máson nem segíteni. Mert úgy vagyunk alkotva, hogy tagjaink egymással megegyezzenek, egymással összefüggjenek, és egymásnak kölcsönös szolgálatára legyenek. Ha tehát nem munkálkodhatik az egyik, akadályozvák a többiek is5 így ha a kéz kivájja a szemet, nemde csak önmagának árt? S ha a lábatmegsebzi, mennyi ténynek gátolja meg kivitelét? Már pedig mennyivel sulyosb egy egész embert, mint csak egy tagot megsérteni ! Mert ha már egy tag által megsértetik az egész test, bizonyára egy ember megsértése által fölbomlik az egész emberiség közössége, megbecstelenítetik az emberi nem természete, az Anya- szentegyház egysége, mely a hit és szeretet szorosan egybefűzte testület egységében áll. Jézus Krisztus pedig, ki mindnyájunkért meghalt, kiontott vérének meghiúsult eredményét fájlalandja. 20. Mi több, az Ur törvénye is azt tanítja, hogy mit- sem végy el máséból saját hasznod fentartása végett, midőn mondja: „Ne mozdíts d el a régi határokat, me’) Kor I. 12, 17.
