Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
140 így azonban a rabság meg nem semmisül, hanem megváltatok. 71. Kitűnő nagylelkűség tehát kiváltani a foglyokat, kiváltkép a vad ellentől, kinek embersége és könyörülete csak azokra szorítkozik, kiket pénzvágyból tartott meg a kiváltásra; az adósságot magára vállalni, ha az adós fizetni nem tud, és bizonyos összeg lerovására, melylyel igazán tartozik, de szükség miatt le nem teheti, kényszerí- tetik; fölnevelni a kisdedeket, védeni az árvákat. 72. Vannak olyanok is, kik az elárvult szüzeket szemérmük megőrzéséért férjhez adják, s nem csak jó szándékkal, hanem költséggel is segítik. Az is egy neme a bőkezűségnek, melyre az apostol tanít: „Ha valamely hívnek özvegyei vannak, segítse őket, hogy ne terheltessék az egyház azok tartásával, hogy azoknak, kik igazán özvegyek, elég legyen.“1) 73. Hasznos tehát az ily nemű bőkezűség ; de nem tulajdona mindenkinek. Mert vannak több jámbor emberek is, kik kevés jövedelemmel bírnak, se kevéssel önfentartá- sukat illetőleg megelégesznek ugyan, de nem képesek mások nyomorúságának enyhítésére segélyt nyújtani ; van azonban a jótékonyságnak más neme is, melylyel segíthetnek a szegényebben. Kétféle ugyanis a nagylelkűség ; egyik, mely anyagilag, vagyis pénzzel segít, másik mely kézi munkával gyámolít, ez gyakran fényesebb és nemesebb. 74. Mennyivel dicsőbb volt Abrahámra nézve győztes fegyverrel visszavívni fogoly unokaöcscsét, mint azt kiváltani? Mennyivel hasznosabban segítette szent József mélybelátó tanácsával Faraó királyt, mintha pénzt hozott volna neki? Mert pénzzel egy várost sem biztosított a bő termésről, az előrelátás pedig egész Egyptomot hét évre szabadítá meg az éhségtől. 75. A pénz könnyen elfogy ; de a tanács kimeríthet- len. Ez a használat által növekedik, a pénz kevesbedik, hamar elkel, s magát a legkegyesebbet is elhagyja ; hogy men1) Timó. 1. lev. 5, 16.
