Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
120 annál jobban omlik, mert jó cselekedetek hit nélkül lehetetlenek. Bizonytalan állomása kikötőbenelsülyeszti a hajót, a fövényes föld könnyen enged s fon nem tarthatja a reá rakott épület terhét. Ott van tehát a teljes jutalom, hol a tökélyes erény, s a tett és beszéd közt józan öszhangzás létezik. III. A boldogságnak a szent iratokból vett meghatározása megvizsgálta- tik s bebizonyítatik, miszerint azt sem a földi javak nem nagyob- bítják sem a viszontagságok nem kisebbítik. 8. Minthogy azok véleményét, kik a boldogságot a természeti tárgyak ismeretében helyezik, mint a bölcsészek okoskodásai szerint, hasztalant, s csak némileg tökéletest megvetettük: nézzük mily világosan szól a sz. irás arról, miről a bölcsészeknek oly különféle, bonyolult és zavart fogalmuk volt. A sz. irás ugyanis egyedül azt állítja jónak, mi illedelmes, s az erényességet, bármily állapotban boldogságnak mondja, mely sem a kül vagyis testi javak által nem nagyobbodik, sem a bal szerencse által nem kisebbedik ; és mit sem tart annyira boldognak, mint azt, mi a bűntől tiszta, ártatlansággal és isteni kegyelemmel teljes. Mert Írva van : „Boldog az ember, ki az istentelenek tanácsát nem követi, a bűnösök utain m égném marad, a bűn trónján nem ül; hanem az Úr törvényét a k ar á“ 1).És másutt: „Bo 1- dogok, kik e földi pályán tiszták, kik az Úr törvénye szerint járnak“2). 9, Az ártatlanság tehát és a tudomány boldoggá teszik az embert. Hogy a jó cselekedetek jutalma is boldogsága az örök életnek érintettük. Hátra van még, hogy megvetve a gyönyört s a fájdalom félelmét, — melyek egyike, mint elcsüggedt és elpuhúlt, másika, mint tehet- len és beteges lenézetik — bebizonyítsam, miszerint a boldog élet épen a fájdalmakban áll. Mi nem nehéz, hisz olvassuk : „Boldogok vagytok, midőn szidalmaz') Zsolt. 1, 1. s köv. — 2) Ugyanott 118, 1.
