Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
Ill L. Az oltár-szolgáknak menteknek kell lenni a földi kívánságoktól. Mely erények s minő tisztaság kívántatik meg az apostol szerint bennök, továbbá milyen méltóságuk és hivataluk, melyhez kitűnő erények szükségesek. A bölcsészek ismerték ezeket, de rendre vétkeztek. Vannak némely természetök szerint a papi hivatással megegyező tárgyak, melyek a körülmények miatt azzal ellenkeznek; hon- nét következik, mennyi erényeket követel a papi méltóság : ezt követi a levitákat megáldó Mózes szavainak magyarázata. 246. Ha. az üdvirat már a népet is a földi javak megvetésére tanítja: mennyivel inkább nektek, kik azUr szolgái vagytok, s kiknek egyedüli öröksége az Úr, menteknek kell lennetek a földi kívánságoktól ? Mert midőn Mózes a tartományt a nép közt fölosztaná, kizárta az Ur saját szolgáit a földi birtok részesüléséből, minthogy 0 vala örökségük. Ezért mondja Dávid: „Az Ur az én örökségem és kelyhemrész e.“ Továbbá az Ur szolgájáról mondatik: ö az enyim ; vagy ö helyettem. Oly fontos hát tiszte, hogy maga az Ur mondaná róla: ö az enyim; vagy minta hal szájában talált ezüst pénzről Péterhez szóla: „Add nekik érettem s éretted.“ 2) így az apostol is, midőn mondá, hogy a püspök legyen józan, szemérmes, tisztességes , vendégszerető, tanult, nem fösvény, nem pörlekedő s olyan, ki házát kormányozni tudja ; hozzátevé : „H a s o n 1 ó- kép a szerpapok is legyenek szemérmesek, nem két nyelvűek, nem iszákosak, nem nyerészkedők, a hit titkaihoz tiszta lelkiismeret D e n való meggyőződés szerént ragaszko- d ó k.“ 3) És ezek is előbb kísértessenek meg, és csak úgy szolgáljanak, ha feddhetetleneknek találtatnak. 247. Láttuk, mik kívántainak tőlünk ; hogy az Ur szolgája ne legyen iszákos, hogy jó véleménynyel legyenek felőle nemcsak a hívők, hanem azok is, kik az egyházon kívül vannak. Mert illő, miszerint a nyilvános becsület legyen tetteinknek tanúja, nehogy rövidséget szenved3) Zsolt. 15, 5. — 0 Máté 17. 27. 3) Tim. I. 3, 8.
