Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Előszó
XI tünk szerint legjobb, ha kiki szakaszt magának a virágnemekből, s a csokrot maga készíti el. Mi valamint most, úgy ezután is csak munkás átültétől akarunk lenni e virágoknak, s nemeskeblü Pártfogóinkat évenkint egy-egy csokorra valóval meglepni szándokunk, mely vállalatot ez évi jelen ,Munkálatainkkal nyitunk meg. Általában sokat tesz, ismerni a szerzőt, kinek müvét olvasás végett kezünkbe vesszük. A műben foglaltaknak horderejű érvül szolgál az író tekintélye, és csudálatos készséggel szívjuk magunkba a tan szellemét, melynek szerzőjét világhírű jelesség ajánlja. Ámde mindezt miből sem lehet oly kimerítőleg megtudni, mint a szerző életrajza- s oly férfiak tanúbizonyságából, kik e nemben elismert tekintélyek. Ez oknál fogva sz. Ambrus „Az egyháziak kötelmeiről“ irt müvének homlokára a szent szerző életét tüztük,mig aranyszáju sz. János „A papságról“ irt jeles müvénél ez eljárásunkat kevésbé szükségesnek tartók, mivelhogy e sz. szerző életvázlatát lelkes elődeink Munkálataink XIII. folyamában bocsáták napfényre. A két mű belbecsét megítélni hozzánk, mint jogszerűtlen birákhoz nem tartozik ; elég ha mások után indulva arra figyelmeztetjük az olvasó közönséget, miszerint ezek a jeles szerzők legjelesebb müvei ; ezenfölül az elsőt azon előny is ajánlja, miként az a keresztények erkölcseiről irt müvek legrégibbjei közöl való, s azon hit- tudományi szakot közelíti meg leginkább, melyet napjainkban az erkölcs- s lelkipásztorságtan képviselnek; az utóbbit pedig, melyben a. sz. János Montfaucon állításaként maga magát multa fölül, hogy kellemes modorú szerkesztése mellett, nemcsak a papi hivatásról, annak fönsége- s kötelmeiről, s az áldorság nehézségeiről ; hanem még eszközökről is, melyek segedelmével Istennek szolgái szentül s feddhetetlenül járhatnak el tisztségökben értekezik, s pedig oly kimerítőleg hogy többet bárki más alig mondhatna hozzá valamit. E rövid ismertetés szempontjából indulva, nem csekély örömönkre szolgál, hogy oly becses müvekkel kedveskedhetünk az egyházi pályára hivatottaknak ; s ha ki
