Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
talán a katonák is odahagyák őrhelyeiket. Élményén azért Theocharides és Glicer (igy neveztetett ugyanis az ifjú) azon hírt hozták vissza, hogy a katonák még mindig ott vannak örállomásaikon. Békében maradtak tehát még ez napon is. Midőn pedig este besötétedett volna, éhgyomorral kimentek a tó felé éles sarlókat vivén mugukkal, hogy a vízbe menve az alá meriilteknek nyakukra akasztott kövek köteleit elvágják. — Az éj sötét volt, mert sem a hold nem terjeszté el fényét, sem csillagokat nem lehete látni az égen. Midőn pedig elérkeztek volna a borzalmas helyre, hol a bűnösök szoktak kivégeztetni, s hová alkonyat után senki sem mer többé menni (mert ott az elvágott fejek vagy karókra tűzettek, vagy megégetés után szét szórva hevertek) nem csekély borzalom futotta át az ö tagjaikat is, de azonnal e szavakat haliák: „Bátran közeledjél Theodot!“ Mire újra megrémülve keresztet 6) vetettek egyenkint magukra; majd megjelene nekik egy fényes kereszt, mely lángsú- gárt látszott kelet felöl kilövelleni; e tüneményre félelmük örömmel vegyült, és letérdelvén, azon hely felé fordulva hol a kereszt föltűnt, imádko- zának. 18. Az ima végeztével ismét fölkelve útnak indultak ; de az iszonyú sötét éj miatt nem is lát— haták egymást. E kellemetlenséghez sűrű zápor is járult, s az innét keletkezett nagy sár az utakat sikamlósakká tévé úgy, hogy alig birnának csak egy lépést is tenni előre utjok folytatására; a miért is valóban nem csekélyebb volt a sötétségben fáradságuk, mint féléim ők. Ismét megállapodtak tehát imára, e szükségükben segélyt kérendök az Is6) Már említettük , hogy a keresztényeknél igen rég szokás volt, ha valamitől megijedtek, homlokukat kereszttel jelelni. Laktancius „Institut, lib. 4. c. 27. de mortibus persecutorum c. 10“ említi, hogy a sz. kereszt jelével az ördög is futásra kényteték és a pogányok bálvány-tisztelete megzavartatott.