Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

két az égre emelten imigyen imádkozának: „Ur Jézus Krisztus ! te tudod milly gondosan őriztük mostariig szüzességünket, míg az hatalmunkban állott. Most azonban szemtelen ifjaknak van hatalmuk testünk fölött.“ Midőn ők igy siránkoznának, az ifjak egyike, ki a többinél szemtelenebb volt, a szüzek legöregebbikét Tekúzát félre vonta. Ez pedig sírásra fakadva borult lábaihoz s imigy kö- nyörgött: „Mi hasznod van, fiam, úgymond, belőlem, vagy milly gyönyört lelhetsz a mi testeinkkel! közösülésben, mellyek mint látod, már aggság-, böjtölés-, nyavalyák- és kínok által föl vannak emésztve?“ Tekúza ugyanis már a hetvenedik évet meghaladta, s a többi sem volt sokkal fiatalabb. „Minden esetre illetlen is hozzátok hogy ti — igy folytatá tovább — ezen, mondhatnám, holt test iránt nemtelen lángra gyűljátok, mellyetugy is nem sokára vadállatoktól és madaraktól széttépve fogtok láthatni; mert az elnök már kimondta, hogy még csak el sem fogunk temettetni. Vegyétek tehát helyettünk inkább az Ur Jézus Krisztust, ki ezt nagy kegyelmekkel fogja megjutalmazni“. így szólt a szűz az ifjúhoz, és leplét rögtön széttépvén ősz fürtjeit mutatá neki: „Fiam! tiszteld legalább, úgymond hajzatára mutatva, ezeket, mert talán neked is van őszbe borult anyád, ez legyen nálatok szószólónk, akár él még, akár nem. Kekünk szegényeknek hagyd meg könyeinket, te pedig fogadd a reményt, hogy Üdvözítőnk Jézus Krisztus kegyelmével visszafizetendi azt neked. Mert az ö benne helyzeti remény biztos, és csalódást nem ismer“. Midőn Tekúza igy szólana, az ifjakban a szenvedély tüze csakhamar lelohadt, kik is azonnal kö- nyekbe lábbadt szemekkel, és a szüzek fölött mély sajnálattal eltelve távozának.

14. Midőn pedig meghallá Theoteknus, hogy nem fertöztettek meg: nem akará többé őket aljas testi kéjekkel zaklatni, hanem inkább Diána és Minerva papnéivá avattatta föl, hogy mint illyenek