Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

52

diiletlenül megmaradni látá, a halált mondá lei fejére. Illy szomorú szine s vége lön ezen vértanú ügyének. A többieket is, miután hason kínokkal megkisérté őket, hasonlóképen halál által kivégeztette.

Pa'üPomi!âik 37. Látván pedig, hogy ezen emberek kínzásában hasztalan fáradozik, tökéletesen kimerülve már, miután tudvágya az érdekelt városra vonatkozólag úgy is kielégittetett : Pamphilhez s társaihoz fordult. És mert jól tudta, hogy ezek már ezelőtt semmiféle kínzások fájdalma által le nem győzhető erős lelket tanúsítottak, újra kérdezéöket, hajlandók-e már végtére a császári rendeleteknek engedelmeskedni? Mivel pedig mindnyájokból a vértanuság utósó vallomásánál egyebet ki nem erőszakolhatott, ezeket is mint az előbbieket ugyanazon halálnemmel végeztette ki.

3ö. Mig ezek történnének, Pamphil családjából bizonyos ifjú, ki e jeles férfiú oldala mellett, és az ő fegyelme alatt a legjobban neveltetett, mihelyest meghalld, hogy ura fölött kimondatott már a halálos Ítélet, a néptömeg közepéből fölszólalván, fönnen követeié az elhunytak tetemeinek kiadatását eltakarittatás végett. De a nem emberi-, hanem vadállati-, sőt ha ennél is létezik kegyetlenebb — arra a névre méltó bíró, mihelyt az ifjú saját vallomásából meghalld, hogy keresztény, hirtelen nyíltól sebzett vadkint felbőszült, s az ifjút, nem tekintve gyönge korát, a hóhérok által teljes erejökből kínoztatni parancsold. Erre áldozásra kényszerité; de midőn látná, hogy ezt tenni mindenkép vonakodik: az ifjú oldalait egész a csontokig s a belrészek mélyéig fólszakittatá, s pedig szünet nélkül ; mit azonban az ifjú csodálatos türelemmel viselt el, mintha csak valami sziklát, fát vagy más érzéketlen tárgyat s nem embertestet sértene a bíró. Miután pedig a bíró már hosszabb ideig gyakorlottá volna e kegyetlenséget az ifjún, kénytelen vala meggyőződni a felől, miszerint ez ifjúra vo-