Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
46 A vértanuk testei iránti kegyetlenkedése. ruházattól annyira megfosztott sz. szüzet, hogy csak alsó testrésze valamivel vala körülvéve, a felső pedig ágyékától kezdve egészen mezitlen volt,— Caezárea város utcáin körül hurcoltatni, annak minden nyilvános tereire vonszoltatni, s korbácsol- tatni a legnagyobb gyönyörűségnek tartá ; — ennyi verés után , mondom, mellyeket ettől szenvedett, midőn magánál az elnök Ítélő székénél is az állhatatosságnak illy kitűnő példányát adta volna, a a bíró elevenen öt megégettetni parancsolta. 29. E bíró az Isten tisztelői ellen kegyetlenségét s díihösségét kimutatandó, magokat a közös természet törvényeit is megszegte az által, hogy nem átallotta megtagadni a szent emberek földi maradványainak eltakarittatását. Ezeknek tehát a szabad ég alatt tartott hulláit a végből, hogy a vadállatoktól szétszaggattatnának , éjjel nappal szorgosan őriztetni parancsolta; miért is több napon át nem csekély számú embersokaságot lehete látni, kik e szörnyű vadállati rendeletnek vakon hódolva azt hi- ven teljesiték, s mind megannyi leshelyekről őrködtek , hogy el ne oroztassanak a hullák nem különben, mintha rendkivül nagy becsű dolgok lettek volna azok rájok nézve ; pedig az alatt egyes testrészeiket, s izeiket az ebek, vadállatok s a ragadozó madarak hurcolák ide s tova elannyira, hogy az egész város környékét csontok födék, s maguk a pogányok is, kik eddigelé legnagyobb elleneink voltak mindezt sokallották, mert soha ennél iszonyúbb- s borzasztóbbat nem láttak, s azért nem annyira azok veszte fölött, kiket e szomorú sors ért, mint sajátma- guk, s a mindnyájunkkal közös természet meggya- láztatásán kesergének ; mert majd nem a város kapuinál kinálkozék az embereknek ez iszonyú lát— mány, melly fölülmula minden szónoki tehetséget, a mellyel azt hiven lehetne szem elé idézni, s minden más bármilly szomorú történetet, midőn, t. i. a holt-tetemek nem egy helyen emésztetének föl, hanem többnyire szétszórva valának. Némellyek
