Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
42 Pál vértanú. miszerint nyers húsával akar jóllakni. Midőn pedig nem ö a gonoszságot, de a gonoszság öt kezdé elégleni : mind kettőt összeköttetvén, az utóbbit t. i. amazzal, kit testvérének nevezett vala, azt ren- delé, hogy a lángoknak vettessenek martalékul. Az első közölük Gáza környékéről származottnak mondaték; a másiknak pedig, ki Valentinának 2U) hivaték, s sok előtt ismeretes volt, Caezárea vala hazája. 24. Azon nem sokára az előbbiek után bekövetkezett vértanuságot pedig, mellyel boldog Pál ékesittetett föl, miképen magyarázhatom meg méltóságához illöleg ? Ki midőn épen azon időpontban, s ugyan azon Ítélet által, mellyel az előbbi szüzek, fejvételre kárhoztatott volna, kimulási üdéjének elközelegtével kéré a hóhért, ki már már levágandó vala fejét, hogy engedne még neki egy kis időt. Ezt megnyervén, fonszóval röpite először az összes keresztény népért imákat az Istenhez kérvén öt, miszerint engedné magát kegyelmesen megengesztelni , hogy minél előbb élvezhessék a béke — s biztosság édes gyümölcseit; azután a zsidókért könyörgött, hogy Krisztus hittana által megtérítve járuljanak az Istenhez. Ezután rendben haladván, a szamaritánokért ugyanazt kérte. Végre pedig a pogányokért is megköveté Istent, kik az ész té- velyeibe bonyolódtak, s a tudatlanság vaksága által mintegy fogva tartattak, hogy valahára az ö ismeretére jöjenek s az igaz hitet elfogadják. De nem mulasztá el az öt körülálló vegyes csoportról is megemlékezni. Mindezek után pedig, oh valóban kitűnő, s megmagyarázhatlan lelki szelidség ! magáért a bíróért is, kitől fejvételre kárhoztatott ; a császárokért, s magáért egyszersmind a hóhérért is, ki már már fejét vala leütendő, az ő, s 29 29) A Latinok e szüzek s Pál emlékét sz. Jakab hava 25-én ülik meg ; a görögök pedig ugyan azon hó 18-án s az előbbi szüzet Theának nevezik.
