Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

toria ünnepére;“ Viktoria pedig mintfolebb láttuk, egyike vala a 20. vértanúnak.

Emlékük. 4. Noha mind ezekből kiviláglik hogy ezen

vértanuk emléke Afrikában hajdan igen nevezetes vala, mindamellett egy vért. könyvben sem talál- tatik foljegyezve, még a régi karthágói naptárban sem , mellyet Mabillon adott ki legelőször. *) Elö- jönek mégis a Florentin által kiadott régi vértan, könyvekben áfrikai vértanuk és pedig sz. András- hó 15. és 16-ik napján; ezek némellyek szerint ugyanazok, kiket „a 20. vértanú“ cime alatt említ sz. Ágoston. Ezek véleményének kedvez az idő ; mert a napok rövidek valának, mondja sz. Ágoston, azaz: téli időszak, midőn a 20.vértanú ünnepe tartaték, a mi sz. András havával megegyez. Azután némellyek nevei azok közöl, kiket Florentin emlit t.i. Fidencián, Valérián és Viktor, mely- lyek a többiekével egybevegyítvék, majdnem egyenlők azokkal, mellyek sz. Ágostonnál találtatnak. Ezekhez járul még Hippo város emlitése is, melly némelly kéziratokban szinte előkerül. Hanem jobb lesz mindezeket mások Ítéletére bizni.

Szent Ágoston püspök beszéde

a 20. vértanú ünnepére.

(A sz. Benedek- rendű kiadásból 326. beszéd.)

A vértanuk 1- E mai napot nekünk örvendetesbé teszi e b.

méltóan ké- vértanuk ünnepélye. Örvendünk, mivel a szenvedé- rékeia"üruksek földéről a nyugalom honába léptek át a dicső üdvösséget, vértanuk; azonban nem táncolva — hnem imádkozva, nem ivás — hanem böjtölés, nem perpatvarkodás — hanem tűrés által érdemiették ki azt. Elhiszem hogy szülőiket szomorúság fogá el, midőn a szenvedés helyére ménének : ők azonban örülének mondván: 121. Zsolt. 1. „Örülök, mikor ezt mondják nekem: Isten házába megyünk. Ne sirassátok örömünket szülök! Ha azt

*) A latin kiadás függelékében is olvasható.