Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

473

sem hagyá rejleni, hanem mint Krisztus hiv szolgája szinte bevádoltatott. Hozzá jövének tehát s pedig ollyanok kik minden Ítélet, minden védelem nélkül öt ezen nyomorult és múlandó élettől megfosztani parancsot kaptak. Mert a kereszténység olly vétek vala, mellyet a bátor férfiú nyilván megvalla és bár senki nem is kérdezé , tettekkel nyilváníta; ha pedig valaki tudakozódott még nagyobb örömkiáltással hangosztatá azt. Jövének te- Vendégsze- hát halálra vezető bakói és ünnepélyünk szerzői, srgft^idözw" hozzá szállottak, kit kerestek, de nem ismerék irányában, őt sem ö viszont őket. Jövetelök okát pedig elején titkolák hogy előbb azoktól, kik a városon kiviil laknak, megtudnák : ki legyen Phokasz és hol lakik? hogy hirtelen mint hajdan a zsidók Judás vezérlete alatt az Urat a kertben, elfognák.

Nem tudták hogy a zsákmány már hálójukban van, hogy a kutyák a juhot, a farkasok a bárányt, a ragadozó madarak a galambot már körmeik közt tartják. Mert valóban itt az történt, mit Jezsajás látnok monda; az asztalhoz üle a Jez?a ti.és párduccal a gödölye, a bárány a farkasokkal evék és az oroszlánok a borjúval együtt tártának vendégséget. Midőn pedig, a mint közönségesen történik, az asztal fölötti társalgás s kölcsönös megszokás bizalmat gerjeszte föl bennök egymás iránt, kérdezé őket a vértanú : kik lennének és mi végre jöttek az ö városába ? Ok pedig tisztelvén benne a szolgálatkész fogadást s vendégszeretetet, megparancsolák miszerint senkinek ne nyilvánítaná, a mit most hallani fog, s meg- mondák azután a titkot és az egész cselszövényt is elöadák hogy t. i. keresik a megbüntetendő Pho- kaszt, mi célra kérték őt : koronázná meg határtalan vendégszeretét az által is hogy fáradozásaikkal az övét egyesítve segítené az embert kit keresnek, megfogni. Isten szolgája rendíthetlen lelkület- tel hallgatá e beszédet nem árulva el aljas gyávaságot sem kislelküséget beszédében nem mutatva;