Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
két egyiptomi: Pauzis n) és Sándor nevüek, végre még egy más, az előbbivel hasonnevű Sándor Gázából; ezek, mondom, megkötözték előbb kezeiket, hogy magukat a vértanuság elszenvedésére serények-, és készeknek mutassák, és igy sie- tének bátor léptekkel Urbán elé, ki épen akkor érkezett a színcsarnokba; ez előtt magukat keresztényeknek vallják, sőt az őket érendő bár milly veszélyt hösileg megvetvén nyílt bátorsággal hir- deték, hogy az Isten igaz tisztelői még a bősz vadak megrohanásaitól sem irtóznak. — Az elnök kísérőivel együtt e váratlan jeleneten nagyon megdöbbent, s a tömlöcbe vetteté őket. Néhány nap múlva pedig még más kettővel szaporodott az ifjú hősök száma, az egyik Agáp volt, ki már jóval azelőtt sokat szenvedett hitéért, és mint hitvalló többször elhírült; a másik pedig Dénes, ki nekik élelmi szereket szolgáltatott a fogházba: és e nyolcán mind egy napon fejeztettek le Caezáreában Dy- ster hó (böjtmáshó) 24-én ,4). 8. Ezen idötájban a két császár, kiknek egyike az uralomra nézve az első, társa pedig a második méltóságban állott, lemondván a császári méltóságról visszalépett a magány életbe 13 14 15), mire a köztársaság ismét hanyatlani kezdett. Mert nem sokára meghasonlott a nagy birodalom, a rómaiak közt pedig vérengző belháboru támadt. A bekövetkezett villongás és nyugtalanságokat le nem lehete csillapítani, mig csak az egész római birodalomban a keresztényeknek békét nem hagytak. 13) Néhány kéziratban Paëzisnek, Vazul császár és Szíriét bibornok havikönyveiben pedig Publiusnak mondatik. 14) E nap emlittetik a latinoktól és görögöktől is. 15) Jobban mondva Dioklecián Nikomediához közel, Herkulius pedig Milanóban kényszerittetett a lemondásra Galerius Maximin által, tehát nem, mint eddig gondolták, önként mondtak le. Ez egész történetet szépen leírja Lak- tancius „de mortibus persecutorum“ című könyve 18-ik és köv. fejez.