Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
421 tok mint e szokatlan cselekvény szemlélői. Könnyű ezt annak tűrni, ki a jövendő halhatatlanságra gondolni tud. A költött isteneket, kik segitni nem tudnak, hagyjátok s ismerjétek el az én Istenemet, ki nekem erőt ad, kiért meghalni élet, kiért szenvedni öröm, kinek szeretete nem langyul el soha , kinek tisztelete mindig nagyobbodik, a kihez ezen kevés kínszenvedésért mint győző járulok, soha tőle vissza nem térendő.“ És ezeket mondván minden nehézség nélkül Boldogasszony hava 12-én Jézus Krisztusnak visszaadá dicső lelkét. Látván pedig a jeles vértanú e kimúlását, még azok is csodálkoztak kik nagy ragaszkodást tanúsítottak a bálványok iránt; a keresztények pedig annál inkább lelkesültek a vértanuság elviselésére. Ezek azonnal el is temették tisztelettel a vértanú testét, és szétszórt tagjait összeszedvén egybetették dicsérvén a vértanúban Krisztus Urunkat, ki harcosainak erőt ad minden kínzások legyőzésére s kinek tisztelet és dicsőség mind örökké. Amen. Priidcncius Aurél dicséneke. Imolái s z. Kasszián vértanuságár ól. (IX-ik ének „ttsqI gerpávwvu című könyvből.) Szulla Olaszföldön várost ') alapíta nevéről, És ez okért nevezé Szulla terének a nép. Itt mikoron sieték hozzád ős Róma Yilágfény ! Krisztushoz bizalom gerjedezett szivemen; Földre omolva meleg szivvel leborultam a sirhoz , Mellynek ölén Kasszján vértanú teste diszelg, Háborgó lelkem sebein könyezve tűnődtem : A lét terhe s erős kinjaim éle fölött, És fölnézve velem szemközt föstvényen akadnak Meg szemeim : vérhare rémszineit mutatá Kr. u. . .. Prudencius sz. Kasszián sírjánál imádkozik. Vértanuságát a képen látja lefestve. i) Imola „Sulla Corneliusu-tól mint alapítójától , Forum- Cornelii V. F or um - S y 11 a e‘nek neveztetett, az alpokon inneni Franciaország „Langres“ városa ; most pedig Romagnola a pápai birodalomban; püspöke a ravenna-i érsek joghatósága alá tartozik. Itt tar- tatik a székesegyházban sz. Kassziánnak mint védszentnek tette a nagy oltár alatt ; ünnepe Kisasszonyhó 13-a,