Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

változtatja, tulajdon kezeivel helyezd fiát azon szekérre, mellyen a többi a máglyára vitetett. Nem lehete öt látni dicstelen könyeket hullatni vagy panaszló jajgatásba kitörni avagy a fájdalom legkis- sebb jeleit is mutatni; hanem inkább igy szólt: „Oh szülöttem! fusd meg társaiddal a boldog pályát, nehogy te hiányozzál azok karából s a többieknél később jelenj meg az ITr előtt.“ Oh boldog anya ! Oh jó gyümölcse a jó fának ! megmutatta a nemes lelkű anya hogy fiát jámbor tanitásokkal táplálá inkább mint tejjel. így tápláltatott, igy neveltetett nagygyá e jeles bajnok a jámbor anyától! Az ördög pedig ezek láttára szégyenében eltávozott; mert a vértanuk ellen majdnem minden teremtményt zúdíta föl ugyan, minők péld. a rettentő szeles éj, a leghidegebb évszak, a test meztelensége s az éjszaki tartomány, de sikeretlenül, miután minden iigyekezetét azok hősiessége által meghiúsítva látta. Oh üdvözült sereg, oh szent csapat, oh legyőz- hetlen hadosztály, oh átalános őrei az emberi nemnek ! legjobb társak a gondokban, leghathatósb közbenjárók imáinkban s könyörgéseinkben az Isten előtt, a világ csillagai s merem állítani az anya- szentegyház értelmes és érző virágai ! Titeket nem a föld takar, hanem az ég fogadott be. Kitárvák nektek az ég kapui, méltó társai az angyalok, pátriárkák , próféták s minden szentek seregének. Egykorú éltök virágában a földi életet nagylelküleg lenéző s az Istent, szülőik- s gyermekeiknél inkább szerető férfiak, ép akkor midőn legszebben kinyílott volna ifjú létök kora, megvetették e múlandó életet hogy sz. tagjaikban az Istent magasztalnák s igy a világ, angyalok és emberek látványai lőnek s legott az elesteket fölsegitették, a hitben ingadozókat megerősítették, a jámborok óhaját sikeresí- tették, kik mindannyian győzelmet nyervén sz. állhatatosságuk által az ellenen, az igazság ugyanazon egy koronájával díszítettek föl a mi Urunk