Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

397

hogy nem tudák mittevök legyenek. Nem is volt ezután már ez ereklyék bárminő bántalmazására módjuk.

3. Illy csodálatosak a jó Isten utai, ki a reményvesztettek körülményeit sokszor kedvezőkké változtatja át, mig ellenségei legkedvezőbbnek látszó állapotát a legvégsőbb kétségbeesésre fordítja. Mert lehetséges-e nagyobb baj mint a mellybe ezen szűz esék; és könnyebb terv mint mit a katopák végrehajtani akartak, minthogy a szüzet belül mintegy börtönbe zárva tartották ? és mégis zsákmány nélkül valának kénytelenek visszatérni. Ellenben a szűz minden segitség és ótalom nélkül, elhagyottan, a szabadulásnak minden utjától elzárva már mintegy közel látá magát a fenevadak szájához, de egyszerre ezeknek torkából hogy úgy mondjam kivágódva minden cselt kikerült, a katonákat, itélö- bírákatés fejedelmeket mind fölülmúlván. S mig élt mindannyian azt remélték hogy ők leendenek a győztesek, midőn pedig meghalta leány, mindannyian a kétségbeesés legnagyobb fokára jutottak látván hogy a vértanuk halála ugyanazok győ- zedelme.

4. Hanem hogy átlásd, miszerint isteni segitség ^^befejezi" következtében történt mindez: csak a szűz vállalata s

kész lelkiiletére szükség figyelned. Kitűnik ez továbbá onnét is hogy a katonák a szűz cseleit észre nem ve- vék, hanem a mit a szűz kért, szívesen megengedték, valamint abból, hogy az egész dolog valóban végrehajtatott. De nem kevésbé a halál neméből is. Sokan magas tetőről ledobva magukat sértetlenül maradtak, másokismétkiknektagjaimegsértve s megcsonkítva voltak, az esés után is még sokáig éltek; de ezen sziizön hasonlót történni nem engedett az Isten, hanem a léleknek megparancsolá a testet elhagyni, mellyet magához, vett —• azon lelket melly immár eleget harcolt és mindent végrehajtott. Ezen halál nem is a természet törvényét, hanem Isten parancsolatát követte. Ennek következtében a test nem ágyban,