Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
23 kortársnöi közöl, s nagy hirre tön szert: mégis a szerénység- és szemérmességet mind ezeknek elébe tetté. Midőn a zsarnok öt többször, de sikertelenül szólította volna föl a paráznaságra: nem akarta öt kivégeztetni, a kiről úgy is megvolt győződve, bogy kész a halálra is, mert kéjvágya győzött kegyetlenségén. De mégis javaitól megfosztatá és száműzte. Ezeken kiviil sok száz meg száz más még csak figyelemre sem méltatva a fenyegetéseket, mellyekkel a tartományok igazgatói őket a paráznaságra akarák kényszeríteni, kész lélekkel szenvedtek el minden nemű kínzásokat és halálbüntetéseket. 21. Ezek mindyájan méltók ugyan a csodálatra: de mindezek fölött bámulnunk kell azon római nőt 2S), ki mindazok közt, kiket Maxencius, azon tartomány zsarnoka, Maximin képmása, meg- fertöztetni akart, legkitűnőbb és legtisztább volt. — Mert ez, midőn a zsarnok szolgáit, kiket az aljas kicsapongásokra fölhasznált, házába betörni észrevette, és megtudta, hogy megrémült férje, ki Róma városának főnöke volt,megengedte a katonáknak öt (ki keresztény vala) elvinni : kis időt kért magának , mintha felakarná magát ékesíteni. Azután bement a szobába, hol egyedül látván magát, kardot döfött mellébe. A halálos döfés következtében azonnal kiadta lelkét, s igy hagyá hátra szép, de holt testét a zsarnok hajhászainak. De ezen tettel, melly valóban minden csengő szó, harsány hangnál jobban szól, min dny áj oknak, kik most élnek, és élni fognak , nyilván hirdeté, hogy egyedül a keresztény erény az, melly legyőzhetlen, meg nem hódítható, és a halálnak sincs alávetve. — Illy nagy és iszonyú volt a sok gonoszság özöne, melly egy- időben áradott el a két zsarnok alatt, kik köz- zöl egyik keleten, másik nyugaton hatalmaskodott. 28 28) Rufin az idézett helyen Szophróniának hívja.