Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

vánnak, Istenöket megtagadva valóban meghalnak ; én pedig megvallva Öt örök életre jutok ; nem is hódolok a ti törvényeiteknek, mert Krisztus, az én Istenem törvényeit tartom szemeim előtt, mellyeket a hiveknekis hirdettem.“ MireAmancius főnők : Sokáig akartunk téged a királyi rendeletek iránti engedelmességre birni, de mivel makacsságodat nem lehet megtörni, példája leszesz minden kereszténynek, hogy halálod nemétől rettegjenek mindazok, kik éltüket szeretik.

5. Egyéb általa dicsőén elviselt szenvedések után az Isten sz. szolgájának nyakára malomkövet köttetett s igy a Szibaris folyó habjaiba elrne- ríttetni rendelé. A hidról lelöketése után még sokáig a viz színén maradt és a nézőket inté, hogy ne rettenjenek el példájától; majd elmerüléseért imádkozott, mit meg is nyert. Teste nem messze az elmerülés helyétől megtaláltatott, hol egyszersmind imahely is állíttatott föl tisztelésére. De maga a sz. test a skarabanciai kapunál levő templomba tétetett le, hol az ö közbenjárásáért tömegesen folyamodnak a hívek. Szenvedett pedig sz. Kerény, sziszeki püspök, Krisztus vértanúja, sz. Iván hó 4-én, és az érdembabért megnyerte a mi Urunk Jézus Krisztus által, kinek tisztelet, dicsőség és hatalom örökön örökké. Amen.

Prudencius Aurél dicséneke.

Szent Kerény (Ouirin) püspök vértanuságáról.

(7-ik ének „ttíq'l çstpdvMV11 cimü könyvből.)

Rénysugár-övezte tisztes férfit Rejt ölelve ős falad Sziszek —

Szent Kerényt az Ur dicső kegyencét;

Öt, mivel körödből adta éltét,

Vértanúddá szentelék egek.

A történetek máig beszélik,

Hogy midőn Galér a hadvezér