Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

326

Kegyellenül

kínoztatik.

Csodák.

Megégetik.

méltóságban vannak, mégis a főpapok nevének magukra ruházása által e méltatlanság következtében bíboruk elhomályosodik és beszennyesül azon szerencsétlen főpapok módjára, kik a kitűnő fényes méltóságban rút gyászöltönyt viselnek, s ebben néha ronda oltárokhoz járulván, az uralkodók végett szakácsokká válnak, madarakat ölnek, nyomorult barmok beleit kutatják s vizsgálják, ruhájukat pedig vér foltokkal húst-vágó mészárosok módjára bemocskolják.“

5. A szentnek e szavai után már többé még csak szinlelt s tettetett kegyességet sem mutatott a hatóság irányában, hanem isteneik ellenében hitetlennek, ezenkivül fölségsértö s káromlónak mondá az uralkodók személye iránt, s testét csakhamar ron- csoltatá az embergy ötrésre készített kínpadon. Azonban míg a poroszlók iszonyúan működtek, Tivadar állhatatos maradt, nem csüggedett nagy lelke, hanem kínzatása közben is a zsoltárok könyveiből következő verset éneklé: „Áldom az Urat minden időben , dicsérete mindig ajkimon.“ A kínzók tehát testét mészárolva fárodoztak, Tivadar pedig, mintha más valaki kínoztatnék, énekelt. Az ekép kín- zottat azután börtönbe vivék, hol ismét csodák di- csöiték a szentet; éjjel t. i. a künlevö nagy sokaság zengő énekét baliák, s olly fényt látának a börtönből kisugárzani, minőt éji világításnál fáklyák terjesztenek olly annyira, hogy a börtönör e szokatlan csodalátvány- s hallványtól megzavarodva a tömlöcbe sietett, hol azonban a nyugvó vértanún és a leláncolt alvó rabokon kívül kitsem talált.

6. Miután Tivadar már különféle kísérletek alá vetve, hitvallása- s jámborságához mégis szorosan ragaszkodók , kimondák rá a halálos Ítéletet, megégetésre kárhoztatván. 0 ekép dicső s boldog utón Istenhez tért, nekünk pedig tanulságul küzdése emlékét hagyá népeket gyüjtvén, tanítván az egyházban, ördögöket űzvén s távolítván, a béke angyalit visszaidézvén, szükségeinkben Is-