Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
19 vélt kegyességet és emberséget színleltek, hogy azt hitte volna az ember, miszerint már csakugyan nem akarnak többé rajtunk kegy etlenkedni. Mert nem szabad, azt hiresztelék most, a várost polgárvérrel megfertöztetni ; különben meg a császárok is , kik mindenki irányában szelidek s engedékenyek, kegyetlenséggel bélyegeztetnének ; holott inkább úgy illik, folytaták ök, hogy ö fölsége, a császár ember- szeretete és jótevösége mindenkire eláradjon, és a mieink se ítéltessenek ezután halálra, mert a császárok illyen büntetés alól mindnyájunkat fölmentettek. 18. Ez időtől fogva tehát mást parancsoltak a mieinkre nézve, t. i. szemöket vájták kii& * *), és a lábszárak egyikét béníták meg. Illyen volt az ő emberségük; ez irányunkban a legcsekélyebb büntetésnek látszott annyira, hogy az istentelenek eme szelid bánásmódja eredményezte, mikint meg sem lehete már számlálni ezentúl sem azokat, kiknek jobb szemeikre, midőn már kiszúrták azokat, bélyeget sütöttek, sem azokat, kiknek baltérdei tüzes vassal meggyengittetvén I9) azután a tartományban létező ércbányákra kárhoztattak, nem annyira munka-,mintkínozhatáskedvéért; de végre azokat sem, kik egyenkint állottak ki férfiasán különféle ,8) Ezeket Maximinról mondja Laktancius — libr. de morte persec. cap. 36 — s vele a régi irók is tökéletesen megegyeznek. Még pedig midőn Maximin már a kormányt átvette, ha áll az, mit Laktancius mond — cap. 32, — és Özséb szerint — libr. 8 cap. 13 — bogy t. i. Maximin ugyanazon évben kezdett uralkodni, mellyben Licin, s mellőzve a császári címet, magát Augusztusnak nevezte 307-ik évben — libr. de Mart. Palaestinae infra cap. 8. — 19) Mind a két büntetésnemet, úgymint a szemek kivájá- sát és a balláb megbénítását, többen kiállották a hitvallók közöl, kik azután bányamunkára Ítéltettek, skik később, a hogy Konstantin alatt az üldözéseket béke váltá föl, az áriusok ellen védték az egyházat. Ezek között nevezetesebbek: Paphnucius egyiptomi püspök, és Maxim Jeruzsa- lemi püspök, kikről Rufin, Szozomén, Szocrates, Theo- doret és más szerzők is szólnak. 2*
