Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
320 Tivadar ese- dezése következtében a szcithák távoznak. Tisztelt sz. ereklyék. Sírhelyek és templomok díszítményei. a csatár fegyverét leteszi, a hajós kormányfáját fölfüggeszti, s a fóldmivelő szántóökreit jászolhoz kötve pihen? Vagy talán tudva van, hogy e sz. vértanú vitézek rendéből hallatá kürtje harsonását s ez által többeket különféle vidékeken felriasztván, nyughelyére csödíte nem csatára oktatandó őket, hanem az édes és keresztényhez leginkább illő békére kényszerítendö. Mert mikint hiszszük, ö csil- lapítá le múlt évben is a zordon fergeteget; és a vad, kegyetlen szcithák hadát gátlá s visszanyomá, rémítőn villogtatván a gyorsan közeledők ellen nem hármas tarajjal és ékkel díszített sisakot, sem hegyes és csillogó kardot, hanem Krisztusnak minden gonoszt űző mindenható keresztjét, mellyért halált is szenvedvén, dicsőséget aratott s a t ......... Lelke ugyan, mióta dicsöülve égbe szállott, kitűzött helyén örvend boldogságának, és a testtől elválva hasonmásaival társalog, teste azonban, amannak becsülendő s szennytelen műszere, melly bűnös indulatai által ennek, mint lakójának enyé- szetlenségét nem sértette, nagy tisztelet- és fénynyel ékesítve fönséges sz. ravatalon őriztetik, s mint valami drága, nagybecsű rejtett kincs az újjászületés koráig fóntartatik sok jeles sajátságokkal gazdagon, mellyek miatt más közös és szokott halál által kimúltak testeivel, bár anyagilag velők hasonló, egybe sem vethető. Mert egyéb hula-ma- radványok undorítók legtöbb emberre nézve és senki örömest nem megy el sir mellett, vagy ha véletlen nyitottra talál, a benne fekvő hulla rút alakja elöl arcát befödve elkedvetlenedetten s az emberi természet végsorsa fölött nagyot sóhajtva, tovasiet. De ha egy, mai gyülekezetünk helyét diszítő ravatalhoz hasonlóra akad, hol egy igaznak emléke s sz. maradványai tartatnak fenn: legelőször is a látott tárgyak pompájában gyönyörködik, midőn a hajlékot nagysága, s fényes diszitményei miatt Isten lakának tekinti ; hová a vésnök fából állati alakokat készített; a szobrász ezüsthöz hasonló sima köszobrokat
