Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
306 úgy most is mindnyájok szemeit megvakítá, nehogy a szűz testek elárultassanak. Edesszába 4. Megérkezének igy végre Edessza városába, 3) érkeznek, melly műveltségre nézve sok másnál alább álla ugyan, de vallásosságára nézve jelesebb vala. És mi kényelmet remélhettek e városban; ha nem azt, hogy illy háborgásban menedéket leljenek, s e viharban kikötőre akadjanak ? S csakugyan e város befogadd az idegeneket; — e földön idegeneket ugyan, de tulajdonképen az égnek honos polgárait; és a befogadott letéteményt híven megörzé. Azonban senki se is vádolja e nőket félénkségről futásuk miatt ; hisz ők Urunk parancsát teljesíték, melly igy hangzik: „Midőn üldöznek titeket egyik vállát. ío.r. rosban, fussatok a másikba.“ Mit, midőn hallottak 23‘v' volna, teljesítettek is. — Eközben számukra szinte koszorú szövődék ; s minő vala ez ? minden jelen dolgok megvetése. „Ha valaki elhagyandja fi- és nővéreit, vagy barátait, vagy rokonait, száz annyit Mát. 19. r. nyer, mondá az Ur, s az örök életet fogja bírni.“ 29-v' E városban tartózkodva tehát Krisztust bírták lak- Mát. ío. 20. társul ; mert ha, a hol ketten vagy hárman össze- gyülvék az Ö nevében, azok között 0 jelen van ; most midőn ezek nem csak az O nevében valának egybegyülve, de neveért számkivetést is szenvedé- nek: nemde nagyobb joggal érdemlék ki segélyét? — E nők itteni tartózkodása alatt egyszerre gonosz, zsarnoki önkény-s barbár kegyetlenséggel telt parancsok küldettek szét mindenfelé, mellyekben Nyiitparancs meghagyaték, hogy a rokonok rokonaikat, férjek fo™vaan<o nejeiket, atyák gyermekeiket, gyermekek atyjo- gányokker. kát, testvérek testvéreiket, barátok barátaikat ad- ^dn/köte-'j^k Éil s vádolják be. Te pedig, keresztény! e he- íeztetnek. lyen emlékezzél meg Krisztus Urunk szavairól s csodáld jóslatát, mert 0 mindezeket előre megjö- *) *) Mezopotámia-, vagyis a mai Diarbechia fővárosa a török uralom alatt. Állítólag hajdan „Antiochia Osroenorum“ nak neveztetett.
