Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

281

rában szenvedett vértanuságot. Miért is annál un- dokabb e kegyetlenség, melly kisded, gyönge kornak sem enged ; de nagy egyszersmind a hitnek ereje, melly illy kort képessé tesz tanúbizonyság tételére. Yolt-e sebnek helye e parányi testen? És mégis, a kin nem találtatott elég hely az öldöklő vas elfogadására, abban találtatott annyi erő, melly ennek élét megtompítsa. De hogyan? hisz az ezen korú leányok még szülőik komor tekintetét sem állhatják ki és a hegyes tű szúrására is úgy, mint a vérző sebzésekre, keservesén fóljajdulnak. — Rendületlen ö a bakó vérengző kezei közt, megtörhetlen a csörgő bilincsek súlyos vonszolása alatt; majd a dühös hóhér bárdjának nyújtja oda egész gyönge testét; — készö, bár nem tud meghalni; vagy midőn oltárhoz kényszerítve hurcoltaték, a nyaldosó lángnyelvek közepeit Krisztushoz kezeit emelni, sőt a szentségtörö tűznél is magát az Ur diadaljelével t. i. kereszttel megjelölni bátorkodók ; miért is nyaka és kezei kemény békóvasakkal szorittattak össze. Azonban egy vasperec sem vala alkalmas olly vékony tagok összeszoritására. íme uj neme a a vértanuságnak ! bűnhődni nem vala képes, de győzni elég érettnek találtatott ; harcolni képtelen, de babért aratni ügyes ; másokat erényben oktata, ki kiskora miatt lenézeték; nem siet úgy az újonnan férjült nászágyára, mint ez sugárzó arccal egy más honbai szerencsés átmenetei reményében a büntetés helyére; gyors léptekkel halad a szende szűz, nem dús hajzata mesterkélt ékével piperézve fejét, de Krisztussal folékesítve; nem virágokkal, de erényekkel megkoszorúzva. Mindnyájan könyeznek, csak ő nem. Csodálkozik a sokaság, hogy életét, mellynek élveit alig- izlelé, már is mint egy kimerült élet-unt, olly könnyen áldozza föl. Bámul a közönség, hogy a ki kiskorúsága miatt önmagának úrnője nem lehet, már is az Istenségről tesz bizony-