Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
271 Erre Gajus bíró mondá: Menj a kapitoliumba s áldozz. Afra válaszolt : „Az én kapitoliumom Krisztus , kit szüntelen szemeim előtt tartok ; O előtte vallom meg naponkint vétségeim s bűneim sokaságát. Minthogy azonban méltatlan vagyok arra, hogy neki áldozatot hozzak, enmagamat kívánom az 0 neveért föláldozni, hogy így a test, eddigi vétkezésem eszköze, bűnhődve megtisztuljon.“ Gajus : Mint hallom, kéjhölgy vagy ; áldozz hát, úgyis a keresztények Istene előtt kedves nem lehetsz. Afra feleié: „Az én Uram Jézus Krisztus mondá, hogy a bűnösök miatt szállt alá a meny- nyekböl. Evangelioma is azt bizonyítja, hogy egy parázna személy könyeivel áztatván lábait, bocsánatot nyert; s hogy a rósz személyeket és a publi- kánusokat soha sem veté meg, sőt azokkal evett is.“ 2. A bíró erre mondá: Áldozz, hogy kéjence- id szeressenek, valamint eddig is kedves valál nekik, és igy sok pénzt adjanak neked. Afra válaszolt: „Átkozott pénzt soha többé el nem fogadok; mim volt, azt is, mint valami piszkot elvetém, mert nem tiszta lelkiösmerettel szerzém. Még szegény testvéreim sem akarták azt elfogadni, ') bár esdve kértem őket, hogy fogadják elsimádkozzanak bűneimért. Ha tehát azt, mim volt, elvetém, mikép lehetséges, hogy óhajtsam azt elnyerni, mit piszokkint magamtól eldobtam ?“ Gajus bíró mondá : Már nem vagy Krisztusra méltó ; hasztalanul akarod őt Istenednek nevezni, Ö nem ismer el magáénak ; hisz a kéjhölgy kereszténynek nem nevezheti magát. Afra erre: „Kereszténynek ugyan, úgymond, nem nevezhetem magam, nem lévén méltó e névre ; de az Isten, ki nem érdemem , hanem irgalma szerint itél engem, megengedé e nevet viselnem“. Mire Gajus bíró kérdé: Honnan tudod, hogy megengedé azt neked? Afra: „Hogy ‘) A zsidóknál is megvolt tiltva a törvény parancsa által a kéjbért áldozatul fölajánlani. L. Jos. Flav. 1. 4. ant. c. 8. Krisztus Isten.
