Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
220 Kérelme beteljesedik. Hermes fiának atyai tanácsát küldi. galom honába, kikkel együtt vallva sz. nevedet a bíró kínzásaitól nem rettegtem.“ 13. Ezen imát elvégezve, a bizalomteljes szavak olly hathatósak voltak, hogy a miért fcönyör- gött, azt másnap el is nyerte. Ö is tehát mint le- küzdhetlen bajnok szinte azokkal ment a vallatásra, kikkel együtt tölté életét; elnyerte azt, miután vágyódott, s megtalálta, mit keresett. — Sz. Fülöp lábfájása miatt maga nem mehetvén karokon vitetett a tűzhöz, őt lassú léptekkel követé sz. Hermes, kit a menésben hasonló fájdalom gátolt. Menés közben útját enyhítendő igy szóla Hermes Fü- löphöz: „Kedves tanítóm! siessünk az Úrhoz. Ne aggaszszon minket sebesült lábaink fájdalma, hiszen azok hasznát többé úgy sem veendjük; mert földi bajaink s nyomoraink azonnal véget érnek, mihelyt a mennyországba jutottunk.“ Azután a sokasághoz igy szólott: „Hogy én ezt fogom szenvedni, azt Isten csalhatlan kinyilatkoztatásából már azelőtt tudtam. Mert egykor édes álomba merülve, egy hófehér galambot láttam, melly szobámba röpülve azonnal fejemre, innét mellemre szállt nekem kedves eledellel szolgálván, miből könnyen megérthetem az Ur kegyelmes hivását, ki engem méltónak talált a szenvedésre.“ Ezeket elmondva im! már a vesztőhelyre érkezett. Ezután a bakók sz. Fülöp lábait szokás szerint térdig földdel takarák be, és hátra kötött kezeit egy oszlophoz erősítek. Her- mesthasonlókép a földben kivájt helyre állították; kimidön gyöngeségét bottal támagatná, elmosolyodva igy kiáltott föl: ,,Rosz lélek! itt sem hagysz békét?“ A szolgák pedig csakhamar földet hánytak lábaira. Mielőtt azonban tüzet raktak volna alája, a keresztény testvérekből egy ott álló Ve- logius nevűt hivott magához sz. Hermes, kit Jézus Krisztus nevére kért, hogy fiának, Fiilöpnek vinné meg atyai végintelmeit s emlékeztetné öt abbeli kötelességére, hogy mindenki iránt tartozását rójja le; mert a világi fejedelemnek is van-
