Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
217 dig engedelmeskedtem, s erre most is kész vagyok, ha igazságosat parancsolnak. Mert a sz. irás mondja: hogy adjuk meg az Istennek, mi az Istené, és a császárnak, mi a császáré. Eddig tehát feddhetet- lenül szolgáltam. Hátra van még, hogy a földi édesgetéseket megvetve, ezeknek az égieket eléjök helyezni iparkodjam. Ismételve halljad tehát szavaimat, mellyek által magamat kereszténynek vallom és isteneiteknek áldozni állhatatosan vonakodom.“ Mire Jusztin öt elhagyva Hermest szó- lítá meg : Ha ez az öregség és közelgő halál miatt e világ javait megveti, te ne lökd el magadtól a boldogságot, áldozz. Hermes feleié: Elnök! röviden és világosan bizonyítom be neked ésaköriil- állóknak, hogy szánandó gyávaságodnál fogva lön egyedül gyűlöletes előtted a vallásos kegyelet. Mert honnétvan az, hogy az igazságot ahamisság, az ártatlanságot a gonoszság, s végre ember az embert veszi üldözőbe? Váljon mit mást teremtett valaha Isten az emberhez hasonlóan ? ámde az ördög behomályosít- ni iparkodott az Istenség e müvét. Kigondolta a bálványokat, imádástok mostani tárgyait, s titeket a nekik bemutatott áldozás által saját szolgáivá alacsonyított le. Mert valamint a féknek nem engedő szilaj lovak a kocsissal dacolva, s nem ismerve a bizonyos veszélyt, a mélységbe rohannak : úgy ti is abban hagyván az Isten szavát, a rósz lélek kárhozatos fondorkodásainak hitelt adtatok s magatokat a vétkek örvényébe sodortátok. Égi igazság ez, hogy a jókat és istenfélőket a dicsőség , a gonoszokat pedig a gyalázat követi ; hogy azok jutalmat, ezek pedig büntetést nyerjenek. Erről már Zachariás következőleg beszél : „Dorgáljon meg téged sátán az Ur, zabolázzon meg téged az, ki Jeruzsálemet magának elválasztá.“ Váljon ez nem ollyan-e, mint a tüzből kiragadott üszők ? Mit kivántok tehát még ti emberek, kik az életnélküli és halált hozó fadaraboknál kerestek menedéket? Midőn ti vak dühötökben az általatok isteneknek Máté 22. Zách. 3, 2.
