Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

198

évben voltak tanácsfönökök, Kisasszony hava 12-én mondd Kalvizián a kínzások alatt gyötrött Euplus- nak: Mit mondasz azokról, mellyeket ma vallomásodban mondtál ? Euplus szabad kézzel homlokát érintvén mondá : ,,Miket akkor mondtam, azokat most is megvallom, t. i. hogy keresztény vagyok és a sz. Írást olvasom.“ Kalvizián mondá : Miért tartottad magadnál és miért nem adtad át azon írásokat, mellyeket a császái’ok eltiltottak ? Euplius feleié : „Mivel keresztény vagyok , és mivel meg van tiltva azokat átadni, és jobb meghalni , mint azokat átadni. Ezekben az örök élet igéje van; ki azokat átadja, elveszti az örök életet. Hogy ezt el ne veszítsem, életemet adom.“ Kalvizián félbeszakasztván beszédét mondá: Euplius! a császárok parancsa szerint a ki az Írásokat át nem adja, hanem olvassa a népnek, azt kínoztatnom kell. Midőn pedig kínoztatnék, mondá Euplius: „Hálákat adok neked Krisztusom ! Őrizz engem, kiérted ezeket szenvedem.“ Ekkor mondá ismét Kalvizián elnök: Euplius! hagyj föl ez esztelenséggel. Imádd az isteneket és megszabadulsz. Euplius feleié: „Imádom Krisztust, utálom az ördögöket. Tégy, a mit akarsz ; keresztény vagyok. Már rég óhajtottam ezeket. Tégy, a mit akarsz. Szaporítsd e kínokat újabbakkal, én keresztény vagyok és maradok.“ Miután sokáig kínoztatott, az elnök parancsot ada, hogy szűnjenek immár meg a kínzók. És mondá Kalvizián : Nyomorult ! imádd az isteneket. Tiszteld Mársot, Apollót s Aeskulápot. Feleié Euplius: „Az Atyát, Fiat és Sz. Lelket imá- Az imádandó dóm. A sz. Háromságot imádom, mellyen kívül ' Ság, nincs Isten. Veszszenek el az istenek, kik az eget és földet nem teremték, sem mik rajtuk vannak; keresztény vagyok.“ Kalvizián elnök ismét: Áldozz , ha megakarsz szabadulni. Euplius mondá : Krisztus is- „Most áldozom föl enmagamat Krisztus Istennek ;

ezenkívül nem tehetek semmit. Hiába törekszel elcsábítani; keresztény vagyok.“ Erre Kalvizián pa-