Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
172 Jézus Isten Igéje. hoztatom. Ezen szavakhoz csatolá: Agatho pedig, Kázia, Philippa, és Irene jövendő intézkedésemig fogva tartassanak. 5. Miután az elitéit sz. nők a lángok által megemésztettek, sz. Irene ismét a főnökhöz hurcol- tatván, imigy szólittatott meg attól : Szándékos gonoszságod világosan kitetszik tetteidből; mert te a hártya- lapokat, könyveket, Írott táblákat, kö- tegeket és lapokat, a mennyi csak volt a gonosz keresztények ezen irományaiból, egész mai napig akartad magadnál tartani; a mikor u. i. elö- hozatának, azonnal rájok ismertél, jóllehet mindennap — vissza nem riadva társnőid büntetésétől, és egészen megfeledkezve bizonyára bekövetkezendő halálodról — állitád, miszerint illy iratokat nem birtok ; a miért is szükséges, hogy érdemlett büntetéssel fenyittessél. Mindazonáltal hajlandó vagyok most is legalább egy részét kegyelmemnek veled éresztetni; ha t. i. késznek nyilatkozol az istenekben hinni, akkor eddigi tetteidért sem fogsz lakolni, s jövőre is semmiféle fenyítések- s veszedelmektől nem kell tartanod. Mit mondasz tehát? teszed-e, mit uralkodóink, és császáraink parancsoltak ; kész vagy-e az áldozatból enni, és áldozni az isteneknek? — „Semmikép sem, feleié Irene, a mindenható Istenre, ki az eget, földet, tengert, és mindent, a mi azokban foglaltatik, teremtette, semmikép sem! mert az örök tűzben a legborzasztóbb bűnhödés vár azokra, kik Jézust, az Isten Igéjét megtagadják.'1 Mire Dulcecius: Ki bírt téged arra, hogy te azon hártya-lapokat, és egyéb irományokat egész mai napig magadnál őrizd ? „A mindenható Isten, mondá Irene, ki parancsold nekünk, egész a halálig öt szeretni. Azért is nem mertünk árulói lenni, inkább élve meg- égettetni, vagy bár miféle kínokkal gyötörtetni engedjük magunkat, mint sem hogy azon irományokat átadjuk.“ A főnök pedig kérdé tovább : Ki tudta még, hogy azon irományok a házban,
