Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
165 tiszteletére Rómában a legpompásabb templomok építtettek, hogy emlékök minden ősrégi görög s latin sz. naptárban föl van jegyez ve, sőt hogy neveik is az egyház első korától kezdve a mise kánonjába vannak iktatva. Továbbá tám-okulfólhozza, hogy ugyan sz. Chrizogon s Anasztázia emlékiratait, mellyekben sz. Agape s nővérei szenvedése is foglaltatik, már a legrégibb vértanukönyv-irók dicsérik, s hogy azok a későbbi századokban annyira elterjedtek a föld kerekségén, miszerintbelöltikAldhelm a chirebornipüs- pöka 7-ik századvégén sok vértanúinkat illető adatot „a szüzek dicséretéről“ szóló munkáiba beszőtt. Mindezeket végre megerősíti a görögök havikönyvei-, Vazul császár havi beszédéből és Metaphra- stes Simonból, kik mindannyian e vértanúinkat Chrizogon,- és Anasztáziával egybekapcsolják. Ezeket állítván az első §-ban, a következőben azután a Szuriusféle emlékiratokat saját közlött okmányaival hasonlítja össze, és elveti azon okból, mivel az övéivel nem találta összhangzóknak. 3. Azonban mi is elismerjük Henschennel, e vallásos férfiúval egyetértöleg Chrizogon és Anasztázia tiszteletének régiségét. Már n. G-ergel fölemlíti Chrizogont, mint kinek Romában már a Szimmachus pápa alatt tartott római zsinat korában nagy hire volt. Nem különben sz. Anasztázia templomát és ereklyéit is dicsérettel említi Tivadar olvasnok első könyve 555. 1. ugyszinte 2-ik könyve végén is. Ugyanezen sz. vértanukat az egész kath. egyházzal mi is tiszteljük ; — de váljon mit használjanak ezek az emlékiratok régiségének bebizonyítására, nem tudjuk; főleg azért, mert annak bebizonyítására nem hoz föl régibb tanút Aldhelmnél, ki még csak a 7-ik században élt Angolhonban. Azonban ki nem tudja, hogy az akkori irók sok bővített s hamisított vértanúi emlékiratot is dicsérének s mutatának föl, mellyeket aztán a későbbi irók is elfogadtak ? Ezt vagy maga Aldhelm földicsért müvéből is könnyű