Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

138

Összetört cserép-halomra, Fektetik kisebzett testét S im az éles rögdarabkák Percre vérpirosra festvék.

Jobbra balra tőr s nyilak közt Kínosan feszűle lába. —

Jobbra balra kínt lövelnek A virasztó oldalába.

Ezt facsarta bősz agyából A pokol ravasz királya ;

Ámde él, Ki a gonosznak ,

Vad hatalmát eltiporja.

Börtönének vak sötétén Égi fény sugárzik által,

És mihez volt kötve, — a törzs — Szétrepedt nagy roppanással.

Látja Vince Béradóját,

Öt, kiben mindig reménylett ; — A kinek szavára zordon Börtönében égi fény lett.

Érzi selymét a rögágyon Repkedő rózsás lepelnek,

Érzi üdve balzsamát is ,

Mellyet a rózsák lehelnek.

Sőt cherubok égi nyelven Olly csodás igéket ejtnek ! Köztük arcvarázsra első Ajki illy méz-gyöngyöt öntnek :

„Kelj föl, o dicső Levente ! Kelj , mi biztosan leszesz már, Jer magas körünkbe, társunk Légy a győztes vértanuknál.

Már lejára földi tiszte A hatalmas vér-szopónak,

És további kínözöntől,

A halál nyugalmi óvnak.

Szent Vitéz, dicső egélyünk Rendületlen hős esatárja !

Kebled önmagába a kín Nagy világát győzve zárja.

Látja ezt Jézus kegyelme, Most dicsőbb honnal cseréli,

Hol világát a kereszttárs Majd örök tavaszban éli.

Elmúlandó földi tested Por szülötte ! pornak add át ; Jer, kövesse lelked égben A dicső szentek haladtát.“

Szól az angyal. S im a fényár Ajtajának résin áttör ;

A kiváncsi őr haboz , fél E szokatlan jelenettől.

S ime mit hall ? Börtönében Meglepő ének varázsol ; Visszazeng a szirt vetélykint Szent zsolosma dallamától !

S ime mit lát résen által ?

Rózsa sarjad a cserépből, Szőnyegén láncz, és bilincsment Foglya kéjjel jár alá s föl.

Látva mindezt vérbakója Jajveszékel vadboszúból;

Köny fakadva hull szeméből Örülő keserve tombol.

Fölrivalg : A bünlatorral Bánjatok szépen szabadban : Hadd rohanja fájdalom-düh Az üdültet zordonabban !

Ájtatos tömeg közelget lm legott a Szent körébe S enyhítő selyem kötéssel A sebek helyét befödte.

Egyik a nehéz bilincset Halmozá el csók-özönnel,

Másik a vért, melly sebet, bőrt Bíboros folyammal önt el.

Több a csergedő özönbe E sóhaj közt gyolcs ruhát márt: „Nemzedékről nemzedékre Bár teremne ily malasztárt.“