Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

136

És a bajnok illy beszédét A bíró alig fogadta :

Csacska ajkait legott — mond — Zárja kínszertek lakatra.

Rajta ! némitsátok őt el ; Hívjatok jártas poroszlót,

A kinél vért ontni mindig Kellemes foglalkozás volt.

Rajta, rajta! hadd lakoljon, Az , ki törvényt sértve vétett,

És kijátszni isteninket Olly gyalázattal merészlett.

O makacs! nagy isteninkkel Mersz talán te még dacolni? Róma- a tanács- s királynak Nem remegsz roszalva szólni?

Karjait kötözze kettő S huzza vonja őt fel és le ;

Mig seböblökön keresztül Csontjait nem törte össze.

És halálosztó csapással Verje őt ostortok addig,

Míg a bordákon keresztül Szíve- mája nem piroslik.

Csak mosolygja ezt a Bajnok, S inti a zordon bakókat:

„0 merítsétek fenékig A hús- és bőr- szaggatókat.“

Majd erőt veszítve a sok Kínozásban kimerülnek,

Uj csapásra zsibbadástól Karjaik már nem feszülnek.

Ámde Vince homlokára Nem von a kín búredőket;

Sőt vidor , mert Üdvözítőm ! Oldalánál láta Téged!

Mily kihívó arc ez — úgymond Dacián haragra gyulva, —

0 mosolyg, örül. A kínzott Kínozóját fölül múlja.

Annyi bűntelen halálán Edzetett már zord erőtök :

És most kínzás- és erélylyel Jajjait még sem vevétek.

Rajta, engedek nyugalmat, Bajnokok, mint én, a harcban S Majd szívetrázóbb rohamra Keljetek ki zordonabban !

Majd aludt vér rút fekélylyel Addig a sebet bevonja :

S még dühöngőbb ostorokkal Erre duzzadt kar lerontja.

Erre Vince szól erélylyel : „Zord bakó tehát dühöngj te, Láthatod, bérenceidnek Erejét e szív letörte !

Szívem lét-erét kitépni,

0 mutasd nekik, mikép kell,

Sőt tapintsd , belőle forrás Jő, mi szomjad oltja vérrel !

0 csalódol, Bősz ! ha véled : Hogy bűnöm már megboszultad, Mert e porha testből égbe Nyitsz örök lelkemnek utat.

Bennem él az égi szikra,

Ezt ki sem képes megölni,

Olly szabad , nyugodt vonásit Képtelen bú eltörölni.

Mit határtalan dühödben Semmisítni úgy törekszel : Sár-edény, gyarló , por, és füst Eltörik, repül a széllel.

Rajta,zsarnok! ölj,kínozz, sújts, Mig csak él az égi szikra,

Melly dühöngő vak szeszélyed Lángoló tüzét kioltja.

„Rajta ! marcangold, a kínok A hívőnek mit tehetnek ?

E kebel dacol viharral,

Mert kegyence Istenének.“ .