Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
130 s válogatott kínokat keile szenvednie. Azonban mig Dacián hiú terveket kohol a gyötrelmek nemeiről, Krisztus a jutalomról intézkedik. Mert miután a jámbor hivök elvitték a rendelt nyoszolyára az Isten bajnokát, s elhelyezték a puhára vetett ágyon : nem sokára tökélyes elhatározottsággal a dicső halálra, lelkét Alkotójának visszaadá. Oh! ha láttad volna akkor, mikint tolakodott a körülálló sokaság , hogy csókjaival áraszsza el a Szentet, ártatlan kíváncsisággal tapintgassa az összeroncsolt test sebeit, s vérébe ruhadarabokat mártson olly célból, hogy azokat az utókor jámbor tisztelet által lelki hasznára fordítsa ! 10. Bizonyossá tétetvén kimultáról a kudarcot vallott Dacián , zavarában a következőket ha- bará : Ha őt éltében nem győzhettem meg, úgy boszut állok rajta legalább holta után. Nincsen most benne szellem, melly ellentmondana ; nincs lelke melly győzelmet nyerni vetekednék ; lelketlen testtel nem lehet viadalom. Tehát az élettelen test elholt tagjait, folytatá továbbá, gyötröm uj kínnemekkel , u) legalább kielégitem magam a kínzások szemlélésével, ha általok győzelempálma bir- toknak kitett tokába nem juthattam. Dobjátok öt, — parancsolá hulla terme-poroszlóinak — a nyilt mezőre, szabadon hagyva őt, módon°épen hogy az eltakarittatás utósó tiszteletétől ismegfosz- tartatik meg. tott lelketlen hulláját a vad állatok és madarak maradék nélkül egészen emészszék föl, nehogy tán különben maradványait hatalmukba kerítvén a keresztények, azokat vértanúi ereklyék gyanánt tiszteljék. “) De az igy uj gyötrelmeknek kitett, 0 l0) Ágost. 277-ik beszéd. 6. szám. helyesen jegyzi meg: „Dacián elnök mitsem érzett akkor szivében, midőn az érzéketlen holttetem ellen kegyetlenkedett, ............mégis mindent teve, a mit csak tenni képes vala, mert dühös haragjában tévé.“ *') Kifogott Isten az elnökön; mert sz. Ágoston tanúsága szerint 277-ik beszéd. 1. sz. „hűlt tetemei vigasztalásul szolgáltak az egyháznak.“ — S előbb : „Hullája győzhetlen
