Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
122 Vince felel az elnöknek, említők, hebegő vala, Vince igy szólott hozzá: „Ha parancsolod atyám, válaszolok a bírónak.“ Mire boldog Valér ekép felele: „Fiam már régen rád biztam az Isten igéjének hirdetését, íolhatalmazlak tehát most is, a hitért, mely miatt a bíró elé állíttatunk, megfelelni.“ Mire Vince, ki vértanúi koronáját szellemileg már is szemlélte, Da- ciánhoz fordulva igy szól: .„Eddig tartott a te hittagadásról szóló beszéded; de tudd meg, mikint nálunk, keresztényeknél gyalázatos okosság az Istent megtagadás által káromlani. És nehogy tovább tartóztassalak: nyiltan valljuk, miszerint mi a keresztény hit követői, egy, igaz s örök Isten szolgái s tanúi vagyunk. Az ö nevében ragadunk szellemi fegyvert, harcolandók ravaszságod kigondolta érveid ellen ; mitsem tartunk fenyegetéseid- s büntetéseidtől, hanem inkább tárt karokkal fogadjuk a halált az igazságért. Halálos büntetéseid érdemesítnek bennünket a vértanú - koronára, a halál pedig az örök életre juttat minket. Legyen rabja akármeddig is e porrá válandó test az ördögi kegyetlenségnek a kínokban, még is a belső ember megtartja fertőzetlenül hitét szerzőjének. Azon mérges kígyó, ama telhetetlen embergyilkos, ki már az első emberek édeni boldogságát irigyelvén , őket a halhatatlanság méltóságától megfosz- tá, s a halál rabszolgáivá tette, bujtogat benneteket is arra, hogy támadjátok meg kín- s halálnemekkel a keresztények ártatlanságát. 0 maga tanított ravasz gonoszságból Isten helyett bálványokat imádni, fájlalván, hogy az ember alázatos szófogadás által odajuthat, honnan ő gőgje miatt leroskadt. Ez az, kit Isten nevének segítségül hívására kiűzünk az emberekből cinkos társaival együtt, kinek ti álnok bálványokban szentség - telen tiszteletetek adóját rójátok, s hallatlan balgatagságból a teremtményt T eremtöjének eléje teszitek. Haragra lobbant tehát az ördög a keresztény