Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

Ill

Vértanusága ama Kisdednek, ]) ki szent Románnal szenvedett.

(Prudencius „neyi çscpccvcov“ című költeményének 10-ik énekéből.)

Légyen elég, keveset ha beszélek titkairól szent Üdvünknek s a reménység égi kegyéről ; . . .

Már hallgatni fogok : nem méltó hinteni gyöngyét Krisztusnak, salakot túró sörtések elejbe ,

Szent tárgyat ne tapodjanak a rút állatok össze.

Sőt mert tiltva, vagyon fürkésznem okokkal előtted A mély titku valót, vizsgáljuk a legközelebbit;

Kérdessék szava a természetes egyszerűségnek,

És szózat, melly nem csala még, hadd kérlek, Ítéljen.

Hozz ide egy csak alig hét évii fiút ’) a kinek még Csöndes szíve igézetlen, gyűlölni se tud még,

És nem tévedhet bűnfélre Ítélete, lássuk ;

Hogy követendőnek mit mond a zsenge kicsiny kor,

S a friss életerő szikrája mi fényre lobog fel.

A szent bajnok ezen szavait tetszőn fogadá az;

Egy nem rég csecsemőt ártatlan nyája sorából Elhozatott, s igy szól : „Kérdezd, mit kérdeni vágyói,

Azt követendjük , a mit javaland eme kisded előttünk !“

Szent Rómán égő akarattal óhajtva kitudni A kis ajak szűz indulatát, igy monda szelíden:

„Gyermekem! óh mondjad, mit látsz te helyesnek, igaznak,

Csak Krisztust egyedül s örök atyját benne imádni,

V agy leborúlni ezer képes bálványok előtte ?“

A gyermek szép ajka mosolyg, s nem késve imígy zeng: A zsarnok a „Légyen bár , a miről azt mondják „Isten“ akármi :

Egy lehet az szükségképen , csak Egyetlené Egynek,

Es mert ez Krisztus, hát O egyedül igaz Isten.

Soknemü isteneket nem gondol a gyermeki ész sem.“

Bámult a zsarnok, szégyentől lelke zajongván;

Durva kegyetlenség illy kis gyermekre nem illett,

Büntetlen se tudá szavait megemésztni haragja; így szól hát : „Mondjad , ki taníta meg e szavaidra ?“

„Engemet édes anyám, — viszonozta — anyámat az Isten;

Mennyei szellem adá neki a tudományt, mivel engem Már bölcsőm ringása között ápolna szelíden;

S én mikor édes anyám szerető keblére simúlva Ittam az életet, ott Krisztust is hinni tanultam.“

') E kisded az emlékiratokban, s vértanukönyvekben Ba- rulás-nak hivatik; azonban Baronius megjegyzi, hogy a to- ledói zsolosmakönyv Theodul-nak nevezi.

m&utfuiui

megszégye- nittetik. Krisztus igaz Isten.

Sz. Román a kisdedet hite felöl kérdeztetni kívánja.