Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
106 nyosabb védveket nem hoznak föl, nem egy könnyen hisszük, hogy egy városban ugyanazon nap s ugyanazon halállal két hasonnevű s méltóságú vértanút végeztek volna ki. Szent Román vértaniisága. Kr. U.303. . « (Caezareai Ozseb 2-ik könyvéből „de resurectione etc.“ kiadta Szirmund.) 1. Román az antiochiaiak városában szenvedett vértanúhalált, hol mint utas időzött. Midőn t. i. látná, hogy a várost, sok egyházbajnok veszte után, veszély fenyegeti : nem nézhette, hogy az ördög győzelme fölött tomboljon, hanem bátran a győzőitek fölött örömittas bíró elé lép, és zsar- nokoskodását megszégyenítendő igy szólítá meg : „Nem távozandol vigan, mert vannak Istennek tör- hetlen bajnoki is.“ Abíró ') örömmámorában a már Román kí- legyőzőitek gyöngesége szerint mérve a Szent áll— hatatosságat is, öt a kmpadra hurcoltatja, hogy az Ur Jézus ismét uj diadal által magasztaltassék. Ekkor fölhasználák valamennyi kínszerüket, annyit ez egyre, mennyit a meggyözöttekre összesen. Mert rajta volt a bíró, nehogy ez egynek állhatatossága eddig aratott diadalát meghiúsítsa; miután a futópályán is a vetélytársak között csak a kimenetel tekintetik tulajdonképen , s jól tudta: ha ez győz, úgy azokat, kiket már fölülmúlt kegyetlensége, sem tekintheti joggal győzőiteknek; fölhasznált tehát minden kigondolható eszközt a gyötrelemre. Megtörni akarván ugyanis az ifjút, tőrpillantásaival iildözé, fogait csikorgatá, kezeit a kínzók segítségére kinyujtá, s bosszújában székéről is fölugrott, hogy a bakókat segítse. Mégis midőn már a kínzók kifáradtak, a kínzott még sem tágított; a vas eltompult, s elhajlott, az ostromolt mégis legkevésbé sem hajolt meg. *) *) Ezt az emlékiratok Aszklepiádesnek nevezik, Prudcn- cius is Románról! dicsénekében e néven említi.
