Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

96 Prokop val­lomása. Vértanú ha­lála. rom napi, néha egész héti böjt után ételt kelle ma­gához vennie. A Szent irás fölötti elmélkedés any- nyira elfoglalta elméjét, hogy éjjel nappal fárad- hatlanul foglalatoskodott vele; megelőző nyájas­ságáról s szelidségéröl, mint ki alábbvalónak tar­totta magát a többinél, beszédmodora ada tanúsít­ványt. Csak az Isten igéjével akart foglalatoskodni, a külsővel keveset gondolt. Születésére nézve aeliai, tartózkodása - s lakására nézve pedig szcitopoli- tai volt. Három tisztséget viselt pedig ott a tem­plomban; az első a fölolvasásban, a második a Szent irás Szírus ’) nyelveni magyarázatában, a harma­dik az ördögök elleni kéz-rátevésben állott. 2. Midőn társaival együtt Szcitopolisból Cae- záreába küldetett volna át, mindjárt a kaputól az elnök elé vitetett, és mielőtt még börtönt, vagy bilincseket állott volna ki, belépte után azonnal megparancsolá neki Flávián, hogy az isteneknek áldozzon. De Prokop főnhangon megvallá, hogy nincs több Isten, hanem csak egy, ki mindennek teremtöje és képzője. E szavak által lehangoltat- ván , s lelkiismeretében megsértetvén a bíró, bár szavai igazságát elismerte, mégis más indokokat keresve azt kivánta, hogy legalább a királyoknak áldozzon. De a szent vértanú megvetette szavait, s Homer következő szavaival válaszolt. „Nem jó , ha sok az Ur. Egy az Ur, egy a király.£* Alig hal­lá a bíró ezen szavait, azonnal mintha a király el­len szólt volna valamit, halálra Ítélte és lefejeztette, így találta meg a boldog rövid utón az örök élet­be való bemenetet Desius hó vagyis sz. Jakab ha­va 7-kén az ellenünk támasztott üldözés első évé­') Valez itt jól jegyzi meg, hogy Szcitopolisban nem anyanyelven, hanem görögül olvastatott a szentirás a tem­plomban , mellyet azután Prokop szirus nyelven megma­gyarázott.

Next

/
Thumbnails
Contents