Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
93 dig a parancs következtében megégettetett. Most pedig mi szerencsétlenek ö miatta megint uj kínzásoktól félünk. Mert midőn a máglya meggyuj- taték, szóval ki nem fejezhető csodák történtek körülötte; nagy világosságot láttunk a máglya körül , de a láng nem érinté Theodotot ; azért meg- parancsolák nekünk, hogy a keresztények miatt őrizzük a tetemet.“ Ezeket mondván az ifjú, megmutatá az áldozárnak a helyet, hol a holttest feküdt. 35. Megtudván tehát Fronto, hogy ez maga Fronto elviszent Theodot, hálát adott az Istennek, s kegyes-SZI tegvt^anu ségét segitségiil hivá, hogy a testet elvihesse; örömében mindig több s több bort hozott az öröknek, és szorgalmasb ivásra serkenté, mig végre leré- szegedve mély álomba merültek. Ekkor fölkelvén az áldozár, íolvevé a tiszteletre méltó testet, szamarára rakta és igy szólott: „Most tehát, vértanú! teljesitsd nekem tett Ígéretedet,“ s evvel a gyűrűt ujjára tévé. Azután a galyakat és a szénát ismét úgy összerakta, mint a szenten volt, nehogy az örök azonnal gyanakodjanak, miszerint valami elvitetett. Hajnal-támadatkor fölkelt az áldozár, kérésé szamarát, s mivel nem találta, mintha elveszett volna, nagy lármát ütvén összecsapta kezeit, és sírva mondá: „Elvesztettem szamaramat.“ Az örök azt vélték, hogy komolyan szól nem tudván, mi történt ; mert azt gondolák, hogy a test még a a fű alatt fekszik. A szamár pedig angyaltól vezettetve mellékes utakon Malusba jött, és terhével azon helyre feküdt le, hol most a szent és dicső vértanú Theodot kápolnája áll. Néhány a faluból jövő hívek pedig hírül hozák az áldozárnak, hogy a szamár magától elhozá a szent ereklyéket s nem távozik. Az elveszett szamár miatt panaszolkodó áldor tehát Malusba viszatért, az őrök pedig helyükön maradának azt vélvén, hogy a test még mindig a széna alatt van. így vitettek a dicső vértanú ereklyéi Malusba át, mivel az Isten erről csodála-