Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
87 a kínok iránt, mint teszi gyönge testeinket erős- bekké magánál a tűznél, s mint műveli végre azt is, hogy a legalsóbb sorsú emberek is a fejedelmek fenyegetéseit, és a császároknak a kereszténység ellen hozott rendelményeit semmibe se vegyék. A mindenség Ura ugyanis személy válogatás nélkül mindenkinek nynjt illy kegyelmet, a megvetettek- nek, szolgáknak, szabadoknak és barbároknak.“ így szavalva és sebhelyeire mutatva folytatá : „Illendő , hogy a Krisztusban hívők illy áldozatot 12) hozzanak Neki, mintán ajánlottam föl; mivel Ö mindenikiinkért már előbb szenvedett. 29. Öt nap múlva Theoteknus a város közepén , egy kitűnő helyen törvényszéket állíttatott föl magának, s megparancsolá a poroszlóknak, hogy a vértanút oda vezessék. Mi azonnal a legpontosabban meg is történt. Az elnök pedig igy szólítá meg a közeledő vértanút: „Jöi közelebb hozzám üJ0,1as a bí- Theodot, mert azt veszem észre, hogy a történ-tetve megveti teken okulva megjavultál, és nem vagy többé oily a büszke, mint előbb. Valóban elég esztelenül okoztál magadnak akaratom ellen is annyi kínt; most tehát félre a vadsággal és megátalkodottsággal ismerd el a mindenható istenek uralmát , s megkapod az előbb megigért ajándékokat , mellyeknek kiszolgáltatására most is kész vagyok, lia az isteneknek áldozasz; fondold meg, mi hasznosabb neked. Különben látod, hogy készen áll számodra a tűz, a kiélesitett vas, a vadállatok torka, mellyek szétszaggatásodra várnak ; ha netán ezeket is tapasztalni akarod, meglátandod, hogy az előbbi kínok mégcsak árnyékául sem tekintethetnek a következőknek.“ Ezekre a vértanú minden félelem nélkül válaszolt: „Váljon gondolhatsz-e ki olly valami ,2) Sz. Krispína emlikirataiban alább, az l-ő szám alatt ez van : „Nem áldozok másnak mint az, egy Istennek és Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak.“ Es sz. Mammarius a már fönemlített emlékiratokban igy szól: „Az Ur Jézus Krisztusnak áldozunk stb“.
