Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
tam, midőn t. i. a testvérek avval vigasztaltak, hogy a hely közel fekszik városhoz. Ámbár tehát Cephróban az egyiptomiak közöl sokan sereglettek hozzánk elannyira, hogy nagyszámú gyűléseket tarthattunk, ott mégis — így biztattak — a város közel fekvése majd kicsalja hozzánk legszerettebb s legmeghittebb embereinket. Ok t. i. hozzánk jővén dnek, s nálunk maradván, úgy leszünk, akárcsak valami távol eső külvárosban fiók gyülekezeteket tartanánk. Es úgyis lön.“ „De talán German többször volt hitvalló. Sokat beszélhet azokról, mik vele és ellene történtek. A miket ö elősorolhatna, mindazokat magamról is elmondhatom, úgymint a biró Ítéleteit, jószág el- kobozását, száműzetést, méltóságok megvetését, világi dicsőség elvételét, a főnökök és tizedesek által tett dicséretek semmibevételét, a fenyítékek, viszályok, üldözések, futások, bajok és más hasonló gonoszságok elviselését, millyek azok, mikkel Dé- cius, Szabin és Aemilián alatt mai napig is illettének.“ XIII. Míg Dénes számkivetésben sinlödött, Valérián ei- mit illy étén távollétében élő szóval nem tehetett, ^fke'heíyre* azt leveleivel pótolá. Ezekből Ozséb néhányat fól- áll. említ (lib. 7. hist. c. 20.). Valérián ez alatt a perzsáktól elfogatván és sokféle gyalázattal illettetvén, olly rosszul bántak vele a győzök, hogy midőn Szapor királyuk lóra ült, őt közönségesen zsámolyául használta, s végre is megnyuzták, s húsát besózták; fia pedig Gallién az egyház békéjét visz- szaállította. A császárnak e tárgyról szóló határozata , mellyet Dénesnek és más püspöknek is átküldött, olvasható Özsébnél (lib. 7. cap. 13.). Ezek után Dénes rögtön visszatért Alexandriába. De kis idő múlva e városban olly zavaros és lázangós idők «elzavarok állottak be, hogy husvét napján magán híveit, mint- ban- ha távol rejtekben tartózkodnék, levél által kelle összehívnia, hogy hozzájok beszédet tartva taníthassa őket a lelkiekben. Ezek alkalmasint Aemilián alatt történtek, ki Trebellius Pollio (in duobus Gal4 *
