Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

48

Sz. Dénes alexandriai püspök levelének töredéke Valérián üldözéséről, inellyben maga is elfogatván, számkivetésbe küldetett.

„Tartok ugyan, nehogy esztelennek, vagy legalább is elfogult bámulónak látszassam, midőn a Gondviselésnek rajtunk nyilvánult csodálatos intézkedését kell megvallanom s elősorolnom. De mivel az irás szerint a király titkait magasztalni, dicséretes dolog, Isten müveit fönhirdetni pedig dicsőség: Germán megtámadása ellen szándokom küzdeni. Aemiliánhoz érkeztem Maximus áldozár, Fausztus , Özséb és Chaeremon szerpapok kíséretében; római testvéreink közöl, kik akkor jelen voltak, egy szin- \i elnök elé te bejött velünk. Aemilián ez első találkozásunkkor vezetik. nem tiltakozók még a gyülekezetek iránt, mert ezt, úgy látszik, nem tartá lényegesnek a keresztény vallásban; nem is az furta az ő agyát, hogy mi hébekorban összegyülekszünk; hanem az, hogy keresztények vagyunk ; mért is megtiltá gyakorolni a keresztény vallást, gondolván, hogy ha én attól elválok, mások is követendik példámat. Én azonban erre, s aligha helytelenül, a nélkül, hogy nagy feneket kerítettem volna a dolognak, röviden ezt válaszolóm : Engedelmeskedni kell Istennek inkább, mint az embereknek. S nyilván megvallottam, hogy csakis az egy igaz Istent fogom imádni, és sem szándokomtól soha megválni nem fogok, sem azt nem teendem, hogy keresztény lenni megszűnjek. Ezek után egy a pusztához közel eső Ce- phro faluba vitettünk. Ám lássátok és olvassátok szavainkat, miként azok az okmányokban fól- jegyezvék.“

Midőn Dénes, Fausztus, Maximus, Marcell és Chaeremon a főnök elébe jöttek, Aemilián igy kez- dé beszédét : „Nemcsak Írásban, hanem élő szóval is figyelmeztettelek császárjainknak emberséges el- A pörfoijam. járására irányatokban. Rajtatok áll, üdvötöket fön- tartani, csak azokat, mik a természettel megegyez-