Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
46 És egyebek gyanúsítása ellen. hangzólag; ésaz ariánok hiedelmének melylyel Dénesi tanuk védőjének lenni gondolák, megsemmisítése.“ A fönnemlített szövegben Athanáz Dénesi „boldognak és a katholika egyház mesterének“ nevezi. X. Jóllehet sz. Dénes vádiratai, mellyeket részint maga, részint pedig sz. Athanáz adott ki, öt az ariánok rágalmazása szülte szenytöl egészen kitisztázták: a tévelygők azonban még Athanáz vádiratai után sem szűntek meg a nép között elég vakmerőn gyalázni e szent férfiút, állítván, miszerint az ariánok tévtanaiban csak e sz. férfiúk nyomdokait követék, annyira, hogy a bölcsebb és jám- borabb egyéneket is rászedték e koholmányukkal. Ezek közt volt Nagy Vazul, ki Maximus bölcsészhez irt 41-ik levelében nem átallá fölhozni, hogy tudtára Dénes volt az első, ki az anomaei tévely- re alkalmat adott, nem ugyan gonoszságból, hanem véletlen, midőn sz. hévtől elragadtatva, Szabellius ellen harcolván akaratlan is a másik szélsőségbe botlott. Az a szerencsénk mégis ez esetben, hogy kevéssel előbb maga megvallja, miszerint Dénes könyveiből egyet sém olvasott. — „Sokat hireszteltek nálunk is — úgymond — Dénesröl, de könyvei még mostanig sem jutottak el hozzánk.“ Kétségkívül müveit átolvasva, egészen máskép itélendett, mit következtetni lehet Amphilochius ikoniai püspökhöz küldött könyvéből (de Spiritu Sancto), melly ben az alexandriai Dénesnek Dénes pápához irt második levelét dicséri; minthogy a végén, a teljes sz. Háromság dicsőítése minden köt- és előszó nélkül, e következőkben fejeztetik ki: „Az Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, a Szentlélekkel dicsőség és hatalom sat.“ Ugyanez áll azon könyv szerzőjéről is, mellynek cime : „de dogmate Christiano ,“ s a mellyben Dénes az ariánok kútfejének neveztetik. Vannak, kik e könyvet Gennadiusnak tulajdonítják, dacára annak, hogy némelly kéziratokban hibásan sz. Ágoston nevét viseli, (miről lásd: Appendicem novae Augustini operum editionis).
