Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

30

Vadlovakhoz

köttetik.

Végszavai.

Szétszaggat.

tátik.

A történet falra festve.

Ezt mondván, immár készülnek igába terelni Olly ménpárt, zablát melly sohasem harapott.

E paripákat nem símítá mesteri kéz, nem Rejté ól, egyszersem zabolázta lovag.

Csak nem rég vadonon száguldó csorda köréből Fogták e délceg vadszivü állatokat.

A berzengök már társítvák hámkötelekkel,

És fene szájaikat már zabolázza a fék.

Hátokat egymástól ketté választja kötélrúd,

Melly köztök nyúlik el s verdesi oldalukat;

S melly az igától még nagy távolságin kinyújtva Messzire hullámzik lábok alatt kifelé,

S jó tova ménektől fölhányt porfelleges útra Eljutván kínos vége kígyózik azon.

A szent vértanúnak lábszárait erre kötözték S talpait arra fonott más hurokok tekerik.

Most miután a vad fogatot nagy dühre taníták,

S ingerlék a szent vértanú kínaira:

Egyre riasztják vad lármával s ostoraikkal Durva acéllal megvérezik oldalukat.

Még e végszavait hallák a tisztes öregnek :

Testem ezek, te ragadd lelkemet Üdvözítőm!

Gyorsan iramlanak el zajtól rettentve a merre Böszült félelem és vad dühök űzi vala.

Bátor elég szilajok, szilajabbakká teszi a dözs,

S mint pehely, olly könnyen gördül utánok a tehr

Rengeteg erdőkön, sziklákon futva rohannak, Gátot nem vetnek még vizek árjai sem.

Osszetiporva gyepüt, zúzzák akadályaikat szét, Dombot mint gödröt könnyeden ugranak át.

Roncsolt testdarabok mindíitt fölfogva a térség Tüskés bokraitól, lógnak azokról alá.

Egy rész függ tövisen, más rész fönn sziklagerincen Ez pirosít lombot, zöld füvet áztat amaz.

A zsarnok tettet tanúsítja bekent fal, a mellyen E bűnt festő vér hirdeti foltjaival.

A darabokra szakadt véres test rajza sötétlik Rőt színekkel a szent sirja kopott kövein.