Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)
II.
32 káját, ök is igy félrevonulván apostoli munkájúktól, azt megítélhessék, az eljárás nagymérvű ügyében a fólperes, a lelkiismeret szava mellett önmagokkal tisztába jöjjenek, egyszersmind bogy a talán tompult fegyvereket a csata folytatására a Szentlélek kemencéjében megacélozzák. A jámborok aligha sejtették, hogy e lelki gyakorlatok azon célra működnek lelkökben, mire Krisztusnál Mária Magdolna ke- nete: „Kiöntvén e kenetet testemre, temetésemre intéző.“ (Máté 26, 12). A jó Isten hű szolgái lelkét a lelki gyakorlatok szent balzamával méltóztatott megedzeni a végtusára, nemkülönben, mint a küzdtér bajnokai is erejök növesztésére valaha olajjal szokták megkenni tagjaikat. Kisasszony havában visszatérének állomásaikra. De Körösi Márk csak alig fogá föl újra sarlóját; István atya pedig, minthogy a láng, melly kebléből kifelé törekvék, még útjában tápot nyert a tévely terményei irtásában s a hiv keblek tüze élesztősében,— Sárosba téré föl, Kassát kissé elkerülvén: midőn az egész hazán villámként szágulda végig a hir: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem fegyvert ragadva Magyarországra rontott a protestantismus védelmére ! István atya azonnal berándult Kassára ; hasztalan vala a sárosiak, jelesen Péchy Zsigmond buzgó katholikus nemes ur esdeklése, tartóztatása : „Távol legyen tőlem -—- válaszola, — hogy illy szennyet ejtsek vallásomon, s a katholika hit viharait , magam biztosságba helyezve, távolról nézzem. Azon csekély nyáj hűsegemre van bizva: milly lélekkel hagynám el, én a pásztor, juhaimat? Bárminemű sors sujtandja a katholikusokat, sújtson az en- gemet is; ha az eretnekek kardjai alatt mind egytől egyig el fognak hullani ; kedvem van a halmazt növelni, inkább dicsőén meghalni mint gyalázattal élni !“ Ez vala nemes válasza István atyának. A sárosiak félelme nem volt alaptalan. Kassa mindig egy bordában szőtt az erdélyi elégtelenekkel : ha Erdély, a foradalmak ezen szünhetlen Aetnája kitört, Kassa volt az első és legbizonyosabb iránya a lávának; ezt legelőször és mindig elboritá. Belgiojoso előtt 1605-ben, midőn seregével Bocskaytól megveretvén, Kassára visszavonnia, a polgárok elzárták a város kapuit, s a benfogott katholikusokat , ezeknek senki megvédöjök nem lévén, sérelmekkel
