Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. II. - 20. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1856)

I.

25 dig, ha valaki azon életnemre adja magát, mellyre Istentől hivatalos : Isten akaratja szerint cselekszik, és épen ebben legjobb vigasztalását lelendi mindazon nehézségek és szenve­désekben, mellyekkel az új téren találkozik; tudja, hogy igaz úton jár, inellyet Isten jelölt ki számára, s mellyen épen azért bizonynyal jól haladand és céltérend, hahogy rajta Is­tentől magát továbbá is bizodalmasan s engedékenyen vezet­tetni hagyja. Ez hatalmas rugóként működött István lelké­ben; elöljáróiban ismervén föl az igazgató Isten képviselőit, gyermeteg őszinteséggel leplezé le elöttök szive mozzanatait, s hiszékeny lélekkel engedelmeskedék rendeleteiknek ; a föl­dieken még szülői házában túladván, kiiiríté szivét, hogy azt sz. Ignác kincseivel töltse be; nagyratörö természetét, mellyet magával hoza a szerzetbe végkép ugyan el nemfójtá, hanem részint irányában módosítá, részint annyira mérséklé, hogy másoknak szolgálni s alárendeltetni kívánkozott; e végre nem mulasztá el fölhasználni az önmegtagadás és önsanyar­gatás fegyvertárát sem; a szerelmet pedig, mellynek édes­sége öt a világtól elszakasztá, a szerelmet Isten iránt folyton táplálá szivében és növelé ; Istenével szeretetes szövetségre lé­pett, s e szövetségben foltalálá elhagyott reményei s élvei kár­pótlását. így gyüjté szivében össze, mintegy kagylóban, az erényes élet gyöngyéit, mellyek aztán élte minden tényén bámulatos fénynyel ragyogtak; igy használja föl idejét min­den szerzetes újonc, ki tisztában van önmagával és Istenével, s áthatva a szerzetalapitó szellemétől. A szerzetes összes nap­jait fogadásai virágfüzére fonyj a körül : de hogy e virágfüzé­ren belül kígyók és skorpiók lappangjanak- e, vagy Isten ihletése lakjék- e; az ujonci év határozza el ; kéjpohár a szer­zetes élet, melly valljon a siron innen édes részegítő méreg­től áradozzon-e, vagy itt némi keserűséggel elegyítve a si- rontúli gyönyörökre szenderitsen- e el; az ujonci év határoz­za el. — Istvánban minden szerzetes erény annál becsesebb volt, mennél ritkábbak azok a magasabb rangú családsar- jakban; annál bámulatosabb volt alázatossága, szegénysége, annál tündöklöbb engedelmessége és szűzies tisztasága ; mind­ehhez járult még a mindig derült kedély, melly napfényként bájos színnel önté el a szép jellem vonásait, és az erős vágy : Istenért buzogni és szenvedni. Ez tulajdona az Istenszerető 20

Next

/
Thumbnails
Contents